Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VISSZA ÉS ELŐRETEKINTÉS

 

 

Az óra körbejár.

Hiába itt-ott más szabály, ő körbejár.

Mechanikája predesztinálja,

talán egy Isten.

Legyintsen inga jobbra balra,

a falra csupán annyit vetítsen,

megmérettettél ember

falamon ketyegő időmben.

 

Kör. Háromhatvanért kenyér.

A has nem fokokba’ mér igazságokat.

Hol a nagy, hol a kismutató

elakad,

osztja mérhető, elérhető szinteken az észt.

Kinek-kinek,

mindenkinek, vagy legalább azoknak,

kik nagyoknak nem tudnak állni létrát.

 

Kör, kettőszázhetvenért.

Ma ennyi hetvenöt dekás kenyér,

s közben drogon nő-növekszik a

plázazenén ingyen mixeltet

nyelő, megtaposott.

Virágot tesz helyszín elé, asszonyostul a Nagyvezér.

Harminchat fűzfa-költemény is ültettetett.

A virág a legolcsóbb.

Felvenni kesztyűt – nehéz.

Nagy, súlyos érdekeknek kéne

merész ésszel ellentmondani!

 

Rendőr, ha kajtat, keressen másnál

amfetamint!

 

Betét

 

A haverkám elment messzire.

El Vietnamba, el Vietnamba.

Luxushajóban ment, és egyedül,

nem úgy vitték, katonaruhában!

Nem volt szerelmi bánata,

nem ez volt az ő bosszúja!

Csak úgy elment.

Csak úgy elment.

 

A haverkám elment messzire,

luxushajóban és nem vagonban.

Parancsot nem kapott soha.

Majd kap a vadonban!

Majd kap a vadonban!

Ismétlem:

Nem volt szerelmi bánata.

Nem ez volt az ő bosszúja.

Csak úgy elment.

Csak úgy elment.

 

Tudom, te is mondhatod,

hogy hülyeség volt ilyet csinálni!

Hisz ott, a fák is gyilkosok!

Mérges növény, van, vagy százezernyi!

Azt mondta, ez mind igaz!

Nálunk is épp elég a gaz,

s csak úgy elment.

csak úgy, elment.

 

Nekem nem kell Vietnam!

Nem kell a kaland, nem űznek álmok!

Nem kell, hogy egyszer hős legyek!

Nem várnak rám, ferdeszemű lányok!

Én mindig itthon maradok,

s ha elmennek a haverok,

hát ég velük.

hát ég velük!

 

Kivét.

 

Tegnap azt mondták, ugrott

jónagyot forintunk.

felvett hitelünk nem szaporítjuk,

ha ugrunk mi is.

 

Kérdezem.

Hová?????

 

Kivét

 

Úgy tanultam, egy törpe megalomán

hadjáratai után, köszönve

fekvésnek, jóidőnek,

éléskamrája lettünk múltidőknek,

Több lelketlent neveltünk, mint lelkeset.

Élt itt szerzett tudással oda és vissza,

két világégést magából

kipréselt Európa

nagy, emberkaszás hitekkel.

Búzánkat ette, elvitte barmunk.

ma dioxin-fertőzőtt húst eszünk

olcsón. Ki is fizetjük

akarjuk- nem akarjuk.

 

Betét-kivét.

Igyunk cuvée-t,

Az emberöltő úgy sem elég

józanul látni, láttatni

jövőt.

Határos, határ-menteset.

Barátom, hívd fel hentesed,

s add el bizományba

húsodat. Életed!

Csöpp szerencse, s még nyerhetsz a bolton!

 

-csataloo-

Balog Gábor

2011.01.28.