VERSGYEREK
Na jó! Írni nem tudok!
Mégis, néhanap
egy-egy gondomat,
(őszbeforduló
félős gondolat)
itt hagyom,
itt marad
mint hóra tett újszülött.
Züllött világban
kor kegyetlen.
Te sem nagyon
figyelsz se szóra
jóra,
együtt letalpalt
lopott pásztoróra
kéje fontosabb
és a vers-gyerek,
árvaház-fülednek ajtaján
sír, nyekereg.
Tudod, nem tudja
szebben mondani,
lehet, szeretné,
de fázik, fél,
tudata szinte semmi,
és ölelni sem tud
csak szavakkal.
Érthetetlen
oázó-ordítókkal
a fogantatást is átkozókkal
visszahívókkal
elhalókkal
hozzád már el nem jutókkal
mert véred.
Belőled született.
Téged üvölt a télbe
vissza
csöpp arcán fagyban
a Te
véred lucska
és vár rá csengetés után
portás, inkubátor
kritikus, kurátor
meg polc
valami ócska könyvtár
hátsó szegletében.
Hátrányos helyzetű
holnap lesz
ha felnő.
BGJ. 2008.06.07.
