Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

 

VÉGTELEN TÖRTÉNET

 

 

Netti Lance kitalált személy, pedig megszületett. Szárnyas, öreg ló volt az anyja, és Marosagárdra pottyantotta a képzelet. Kilenczázhatvankilenc decemberében született, a tizedik napon. Nettit kiélték a világból, mert csak egy volt a világ. A fenyvesek fenn, az egymással versengő lágy és haragos zöldek, a kis faház, csorda a legelőn, frissen vágott, begyűjtött szénaillat, meg néhány szomszéd. A szomszédfiúk közt egy-egy legény, ki almát adott a kézbe, pirosat, és nem kért érte semmit.

Nettit kiélték a hegyből a nagyszabású tervek, gyárba kellett volna gyári munkás, és betonból húzott bérbarakkba rendelték kezdeni új életet. Netti nem ment. Szerencsésnek érezte magát, mert eljött Mr. Lance, a vándor-turista, és ágyba hívta, ágyba vitte, sőt gyűrűt is adott. Ráadásnak, egy új hazát Ausztráliában. 

Netti gürcölt tizenhét évet. Szült, ma négyéves gyereket. Mr. Lance elment. Elunta napok, terhek egymásutánját, és eltűnt bankbetéttel.

Netti, a vándorkő. Maradt.

 

OTT IS MAGYAR

 

Nettit utálják,

Netti igazat mond, és bele a szembe.

Nem kertel, kever moslékot az állatoknak.

Ruhája sem tiszta vendég érkezéskor.

Netti slampos, nem ad magára,

párja lelépett, a kocsit is vitte

s az első szomszéd, úgy százötven mérföldre lakik.

Nyája fodros, túlnőtt gyapjúval várja

a nyírót, kivel évente egy-egy hónapig

együtt is él, mert bérét megfizetni

csak hálatesttel tudja egészben.

Jön is az ember minden évben.

 

Más.

 

Polcán Úz Bence, halinakötésben,

sosem felejtett varázs. Hegyek szava.

A dolgos kéz, meg alfél, gyün, megy,

hagy, vagy nem hagy gyereket Netti hasában.

Bölényből sosem volt errefelé.

Mind ottmaradt Sibón.

 

Itt ködös Anglia tolvajai, no meg a kurvák,

kitaszítottak húztak fel telepet.

Puskás őr vigyázta első éveik,

mint otthon a Secu, és utált nap

volt két nemzedéken át

király, vagy királynő nevenapja,

a nemzeti ünnep.

 

Netti, tízcentis, vékony kis szalagot őriz,

tart tisztán fiókban,

háromszázhatvannégy napon.

Maradék egyen, tisztára mosott,

pruszlik felett, fehér gyolcsingen,

mint a szárnyas, háromszínű lepkét,

- más amarillis-

bal mell felé tűzi, már hajnalon,

az emlékezést.

Lehet a nap társtalan, betérhet vendég,

Nettinek mindegy. Erdélyre gondol,

meg arra, hogy Magyar.

 

-csataloo-

BGJ.2009.03.13.

http://www.youtube.com/watch?v=3MjV08ybAnE&feature=PlayList&p=570045C5A7EE2BAB&index=0&playnext=1