csataloo

VÁLASZTÁS PESTEN

Nem vagyok „pesti”, ergo nem tisztem eldönteni, csak úgy, egy személyben és kizárólag rám tartozón, ki legyen az új főpolgármestere fővárosomnak.

Vidékiként nosztalgiával gondolok azokra a nem oly régi, már rendszerváltozás utáni időkre, amikor mi, itt vidéken, tojtunk a jelöltek és önjelöltek pártállására, mint tyúk a jászol alá, s nagy vígan megválasztottuk évek során a faluért sokat és mérhetőt tett volt MSZMP-s kádert, vagy épp a bőrét sosem parancsra-szélre levedlő csendes nyakast. Nem volt okunk szégyenkezésre akkor sem, ha a főirány, az országos, a nagyobb településeken tábor és zászló után szavazott – ő dolgunk, mormogtuk magunkban.

Pedig ne higgyétek, hogy nálunk nem politizált a fél falu, vagy többen akár. Agitált a fél-, vagy egészen fasiszta, megüzente, mit nyerünk, mit vesztünk „hovaszavazással” a kormány, sőt, ritkaságként pár nagy arcot is megvillantott huss, ma itt, holnap ott kampánykörúton a teljes pártpaletta. Tetszik, nem tetszik, ennek a mentalitásnak charmja volt.

Maradtunk konzervatívok, mi, itt, falun, szavazunk majd megint. Csöppnyi változással a világ megítélésében. Ma, köztünk több a fél-, vagy egészen fasiszta. Több a beszari, több a haszonleső. A többség gondolkodását eluralta a látszat. Látszata annak, hogy sikeresek vagyunk, hisz adósságaink elengedte a jó ember, végre keresztény világ van, a faluban már nincs zsidó, és a cigányok betelepülését is kordában tartjuk, ha kell, ha nem. A templom nagyobb ünnepeken tele, a kocsmák zöme bezárt. A maradékban ágál ugyan hetente egyszer pár agyament pártos-balos, de őket könnyű kiutálni, nem verekszenek.

Nálunk a parlagfüvet elrejti a tábla, napraforgóval, kukoricával vetett. Nálunk a vízpart ezüsthomok. Nálunk nem csap be senki, senkit Falussal, mind falusiak vagyunk. Nálunk esténként nézik a nézhetetlent, s nem hat-nyolc, de ötvennégy csatornán ugyanazt. A műveletlenséget sem lehetne ránk sütni csak úgy, sebtiben, mert a sütögetőre hamar rákérdeznénk, tudod-e pajtás, mikor alapult a településünk, mikortól van írásos nyoma, s mellékkérdésként, adalékként, ugyan, tedd már hozzá, te mikor költöztél ide?

Nálunk szinte észrevétlen a lepukkanás. A betörősebbeket lefülelik, kivonják a forgalomból pár évre, a kevésbé betörősök elpókereznek lassan már tiltott oldalakon, helyben munkahely az kizárt. Ami van, abban ül család, rokon, elvtestvér (mik is az elvek?).

Talán, talán-talán mégis van mutatója annak, rossz irányba megyünk! Nem oly rég arról szólt a fáma, s a hozzáállás is ahhoz igazodott: A falu, egy a kilencszázharmincas évek alatt alapított félkibuc, egy valódi csoda gazdasági függőségében él, nekik szállít, róluk, belőlük húzza a hasznot.

Ma a félkibuc kétharmadával kiürült. Akit kiutálnak, egy idő után elmegy. A falunak marad a segély, a közmunka, meg az önfényezés. Meddig?????

Szerencsés vagyok, hogy nem kell pesti főpolgármesterre szavaznom.

A magukat demokratáknak mondók olyan rátermettet választottak jelöltnek, aki hiába tisztességes, hiába tudor, helyből tíz százalék mínusszal indul olyanokkal szemben, mint az ügyvéd, az ismert, a szeretett, sokszor, sok helyen látott Magyar György. Csupán az ismertsége hozna öt százalékot, konyhára.

Én kicsi és tudatlan vagyok annak kiszámításához, mi hoz többet, ha szétrobbantott a nyárikonyha, ha fanyalognak a beszállítók, ha a kondér mellett csak úgy hemzsegnek a beépített mérgezők. Nem tudom, mi a megoldás. Vakhit és vakszavazat, azoknak, akik, jogosultak, vagy békanyelés, megint.

Látom a kerékkötőket, megnevezhetném őket, s érvelésembe kevesen tudnának belekötni.

Minek?

Ha egymás kurvajó felpofozása után a részenként túlélésért pedálozó baloldalnak fontosabb az önidentitás megtartása a győzelemnél – lelkük rajta.

Én, a szavazásból Pesten felmentetést kaptam.

Balog Gábor

-csataloo-

2o14.o8.15.

P.S. Választás után ne keressetek meg, hogy igazam volt! .