Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

ÚTRAKÉSZÜLŐ

 

Látlak.

Esti ünnepség lázában élsz.

Készíted magad tétre-befutóra,

smink, lilásrózsaszín ruha,

 cipellő magos sarokkal.

Pipőke.

Hogy éjfélre fordulóra te is ringathasd

magad a táncban,

varázsban lásd az éjt,

a hozzád csapódott

kvázi-társat, és nyársat tehess tűz fölé,

 vagy magadba.

 

Augusztus vége.

Félsz.

 Csomag kikészített,

és versek nagy csokorban.

Halomban féltett kincseid fiókban

várták a napot, hogy útra kelnek.

Veled, bőröndbezártan jönnek félországon át

keresni magadban a harmóniát.

Nálamtaláltat’.

 

Már napok óta válogatsz,

 választásoktól visszariadsz.

A pókfonál már szelekre, útra hív.

Tizennégy bugyi, a csipkés, a márkás,

a felsők közt a vasalást jobban álló,

diplomamunka, félkész,

szoknya, nadrág és hűvösebbre félretett

melegruha bosszant.

Kéretőznének szekrénybe vissza.

 

Azt hiszed, nem tudom, mily nehéz?

Kiválogatni lényegét az eddigéltnek’,

venni úgy vonatjegyet, hogy

most

apád-anyád más szemmel integet

a felneveltnek,

visszavártnak?

 

Raktam fészket neked.

puhára béleltet, szépet.

Tele a kamra élelemmel.

Szeretném lélekemberként

érteni minden rezdülésed.

Veled leélni összes, neked kijáró jó időm.

 

-csataloo-

BGJ.2009.08.29.

http://www.youtube.com/watch?v=OTvPzJ0Rj4Q