Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

ÚTITÁRS

 

 

Azt mondod

legyek útitársad!

Érthető! Korom

nyomja a vállad

és a lepedő is

mutatja jelét

nagy a korkülönbség

lucska kevesebb

mint lehetne.

Gondoljuk végig

mennyi van benne

és hozadékként

kinek-kinek mit ad?

Megvalósít-e

jobbra vágyó

vagyonba burkolt álmokat

vagy marad szegénység

utánam semmi örökség

csak némi jogdíj

megtámadható.

Elvisz csuklyás, rossz halál

s te, ittmaradó,

vesztettél öt-tíz évet,

hol eladható

lehettél volna.

Tested, okos kismagad

sem lenne vesztese

normálidőben elment

önzésem hibáinak.

Nézzük a másik oldalt?

Minek? Tán feladat?

Kiraktam lelkem

polcra, napra

plakáton virít nagybetűkkel.

Mondjam, hogy tűnj el

csak, hogy védjelek?

Tudjuk szerelmed

mit ad

s enyémben hol

mennyi a kontra.

Gondolva nehéz

vagy jobb napokra

indulhatunk így, egy irányba

igen, indulhatunk,

sőt, közös időt lezárva

mehetünk két úton!

Mindegy ez is.

Én tudom, hogy rám,

mint „útitársra”

számítni felesleg!

 

Vagy veszlek karomba

és viszlek

csak addig, míg bírom.

TÁRSKÉNT!

Vagy itt az alkalom

most

meg se köszönni,

csak rámszólni:

Ennyi!

 

Elfogadom!

 -csataloo-

BGJ.2008.07.06.