Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

ÚGY SZERETSZ

 

 

Igen. Te úgy szeretsz, hogy megölsz vele. Melletted istennőnek, mesebeli királylánynak, ünnepelt modellnek érzem magam. Mindennek, ami nem vagyok.

 

Figyelmes vagy és simogatós. Bármerre lépek, nézek, mozdulok, a jelenlétedet érzem. Agyonnyomsz.

 

Ágyba viszel, ölelsz, forgatsz, örömet adsz, repítesz, és látom, ahogy visszafogod magad, kettőnktől veszed el a feltétlen kitárulkozás lehetőségét a „ráérünk arra még” trükkel. Nekem adsz, és akarva veszel el engem, magadtól.

 

Oltárra ültetsz, fehér ruhát varázsolsz reám, körbejársz, nézel, én meg beleborzongok. Mindig így lesz? Így kell szeretni?  Lehetne egyszer hétköznap is???

 

Rád nézek, és magamat látom benned. Na jó, itt szép vagyok, de kell ez az átható tömjénfüst körém? Bosszant!

Hidd el, szeretem magam, de nyomasztó, ha benned is magamat kell látnom. A szerelmet sokféleképpen ismertem, tanultam. Ma tudom, a megfoghatatlan, a könyvekben leírt, az te vagy. Mégsem kellesz. Túl tökéletes. Hiányzik belőle az ember.

 

Néha az jut eszembe, már megbocsáss, kimennék szarni egyet, és te ott állnál csodálni, hogy milyen fenséges vagyok. Nem így van? Nem bizarr? Persze, időnként meghatódok. Vele jár ez is. Kapni jó….

 

Ember vagyok, sem a legszebb, sem a legjobb. Bőven akadnak hiányok szépségben, tudásban, bármiben. Ettől vagyok ember. Talán ezért szeretsz. Elfogadni? Elfogadni képtelen vagy olyannak, amilyennek magam hiszem, ismerem. Valami trükkel megfoghatatlant, idolt faragsz belőlem és azt imádod. Én meg érzem, az, nem én vagyok.

Miért kell ezt így? Miért nem oldódsz? Mért kényszerítesz olyan szerepbe, amit nem tudok eljátszani?

 

Kell a repülés? Ki gátol, repülj! Repülj velem, de tudd, én nem szállok magasra, félek a mélységektől.

Úgy szeretném, ha elfogadnál.

Ne szeress ennyire!

 

Most elmegyek.

Ja? Igaz! Szeretlek!

 

-csataloo-

BGJ2009.02.24.

http://www.youtube.com/watch?v=g4UyGUoPyS0&feature=related