Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

 

 

  TIZENHÉT ÉLETEM

 

Tizenhét koronásdaru

szabályos vé-ben vonul trónusod felé, Uram.

Sötét az út feléd és nem segítesz.

Tizenhét megmaradt életemből

meggyújtok egyet-egyet,

hogy lásson a többi.

Célbajusson!

Hozzád, Uram, és a Királynő közelébe.

Tizenhét szürke szárnyakon elrepült élet,

tizenhét mennyekbeszállt.

Mindig a vezérmadár,

a levitézlett áldozta magát,

hogy fényt, csak csöppnyi, lángoló tollvarázst

adjon égi uszálynak,

hosszú útra.

 

Tart az éjszaka és messze még trónusod.

Mosolyogsz.

Úgyis tudod,

felégetek magamban mindent.

A sokszor, meg a ritkán-kapottat,

becsomagoltat és pőrén adottat.

Mert egyik koronás életem hátán sem ülök

bicskás kezemmel,

hogy lábammal etessem a hozzádtörekvő,

nem griffmadár rokon testmaradékot.

 

Daru. Koronás madár.

Bordó-bóbitás.

Szállok feléd Uram, és önámítás,

hogy melléd veszel majd,

idétlen nótásaid közé, a lentieknek,

szólóénekben,

szerelem-oktatónak.

 

 

Balog Gábor 

-csataloo-

2009.08.04.