Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TAVASZ JÖN, TUDOM

livikaracsony-016.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TAVASZ JÖN

 

Írnék én arról

hogy fogy a jég.

A hártya a tócsán,

középtájt már veszti színét,

ereje van már a Napnak,

s tél begyulladt ínyén,

a fogak lazulnak,

potyognak kifelé.

 

Megírnám,

Áprily sétál az erdőn,

és nem fogott

a vén tekergőn sem idő,

sem új világ.

Megírnám a halmozgásra ébredő Dunát,

ejthetnék szót arról is,

napórám, kertben leszúrt bot,

pár mázavesztett köcsöggel

csalja a jóidőt,

s vaddisznósból tavaly lopott

hóvirág földemben

megfogant.

 

Írhatnék  arról is,

lányom kis teste fölül az orgonából metszett

egyszerű kis keresztet kivágta mind,

a kor, a fejsze,

s passzus kell, hogy látogassam

a nem sírt.

 

Zöld,

magyar nyilakkal

tör fölfelé az akarom-hatalom,

hálózza útjaim,

és sanda pók lesi minden lépésemet

Fagyosszent-imádó imágó.

 

Kikelet.

Saint-Simon, Fourier,

Morus, Campanella, Babeuf és Owen,

Marx, hatodik Lenin.

Bölcsességüket izzadják földberakottak,

jó szándékukon

fű nem terem,

mert nem akarjuk.

Ilyen egyszerű a történelem,

 

mikor

fogy a jég.

A hártya a tócsán

középtájt már veszti színét.

És ereje van már a Napnak.

A tél begyulladt ínyén,

a fogak lazulnak,

potyognak kifelé.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.01.25.