Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

SZŰKÖL

(Amolyan válaszkérdés Tóth János barátom kedves versére)

 

 

 

Szűköl?

Hisz háza nagy, tágas, terebélyes!

Tört darabjai mozaik-regények!

Színek, árnyékot rajzoló fények,

apácarácson fülbe suttogott,

rég penitenciát kapott,

pokolra sosem juttató napi vétkek,

egy-két zsebretett’ dicséret,

vér szerint, vagy önként hozzácsapódott élet,

párban letalpalt hosszú évek,

magányok, bennük bájos tévedések,

kenyér kisülve, törve, osztva,

betérő kaszástól itt-ott kifosztva

májusokban.

Szűköl?

 

Látod, kel a tészta.

Késsel vágott, roppantott

parányi élet: Porított massza.

Gazdasszonykám gyalult deszkára rakja,

forgatja, nyújtja.

„Töpörtyű?” „ Darálom!”

Belerakja. Szaggatja.

Formára rendezi sorba, mint versek rímeit,

hevült sütőbe.

Tudjuk, mi itt, te, ott, gondolkodón:

Pogácsa lesz belőle.

Hamunkbasült.

 

 

Mondd! Tényleg azt hiszed:

Szűköl a lélek?

 

-csataloo-

Balog Gábor

2010.08.26.