Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZÓBELI RELIKVIA

2012.05.20.-003.jpg

SZÓBELI RELIKVIA (osztálytársaimnak)

 

Régen volt.

Holmi pletykák után, azok következményének mondottan egészségügyi vizsgálatra ment az osztály második vége felé. A pletykáknak vagy volt, vagy nem volt alapja, ki figyelt oda már akkor is. A tény, hogy az akkori (most nem tudom milyen) iskolaorvosi rendszer megkövetelte a fizikai változások rendszeres felmérését, adatrögzítését, mert, ugye Kádár világban éltünk, és mi, a felnövők voltunk reménységei a rendszernek, gondolatnak. (Megjegyzem, a rendszer befuccsolt, de nem biztos, hogy ebben mi voltunk a hibák, katalizátorok, ballépések, vagy előre mutató útjelzők, mi diákok voltunk a tizenhat év küszöbén, vagy épp átlépve azt).

A nemi érettség vizsgálata volt a napirend az iskolaorvosnál. Magától értetődően, szigorúan nemek szerint elkülönített csoportos vizsgálaton.

Azt, hogy az általam felette érdekelt női szakaszban mi történt, csak egyszeri áttétellel tudom sajna, pedig érdekelt, anno, a részletesség. :) Az ismertnek vélt részletekért bárki megkereshet, grófi, nemesi, hercegi címmel. Mondandóm nem lesz nekik.

A fiú különítmény viszont megmaradt.

Akkor már csak tizenhatan voltunk az osztályban fiúk. Ma kevesebben. Elmentek páran, és ha nem is rendje, mégis rendje a dolgoknak az elmenés. Én is elmegyek, ahányszor összejön. :)

Friss hús, friss, kis fiatalka dokinő mérlegelte kézzel a zacsit, tojásokat, centizte a felszólításra közszemlére kitetettet kolbi-paródiát. A természetes, „farkam magánügy” akkor még általánosan elfogadott alapbeállítás ugyanis majd mindünkre hatott. Ott állt sorban a visszahúzódó kis társaság és várta a jelenést, a legyünk túl rajta belső gondolattal.

Nem úgy a liliomtiprók kanja, történelmi név viselője!

A "gatyát le, vegye elő!" felszólításra már bevetésre kész mérhetőséget villantott, rögtön a dokinő plusz asszisztens íróasztala előtt.

Láttuk, vettük. Szégyenkeztünk, röhögtünk, vagy irigykedtünk magunkban - kollektívan nem eldönthető. Inkább a kíváncsiság dominált, mi lesz most?

A friss, kis fiatalka dokinő megnézte a kirakottat, s az asztalán lévő favonalzóval jól, de jól ráhúzott! Először lapjával, aztán élivel. A kirakó ugrott egyet, gatyába tette a sértettet, és pulykavörös lett attól, hogy kiröhögtük.

Pedig, ha belegondolok - és miért ne tenném ennyi évesen liberális eszmék barátja -nem kizárható, hogy az ő reakciója volt az egyetlen természetes.

Ahogy öregszem, bevillannak a képek. A szégyellősek, meg a kukkolók. Az urológus, és a katonaorvos, a hangmérnök, a körzeti orvos, a könyvelő, a házaló ügynök igazgatói poszton. A megpattantak, meg a kinevezetten külföldiek. Egójukban, habitusukban mind mások, mint voltak akkor is. A keresett, az akkor divatos, ma kis-pöcs elveszettek, akiknek bátorságuk nem volt, vagy ma nincs már egy-egy osztálytalálkozón élőként kirakni asztalra a megaszaltat. Akik temetésre sem jönnek el.

 

Gondolatfuttatás lezárva. Utóirat, esetleg P.S.?

A kicsi doktornő arcára nem emlékezem.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o4.23.