SZERELMI VALLOMÁS
Hajnali órák ébredője
azon gondolkodom,
verset írok neked.
Bizony!
A későn ébredőnek.
Talán nem elkésett zenét,
kínrímeket,
inkább valami szépet,
ahogy az éjszakába lopódzik
az életadó, a fény.
Cickány szöszöl hó alatt, vájatában.
Röhej - augusztus végén vagyunk,
Te tavasz, Március, és én?
Épp kiáltó magányban
nélküled égetek oxigént magamnak.
Belőled fakadnak, hozzád induló
félremények, testes kétségek.
Hagynak új karcot
valami léleknek hívott
bennem tanyát vert velemlakón.
Gondolkodtam ám a szerelemről.
Mitől van?
Miért jön?
És mennyi a kémia,
mennyi a benső?
A képeket idegpályákba rejtő,
génvezérelt, összetartozást sejtő,
remélő hit,
tény,
tévhit, vagy valóság?
Látlak képeken.
Szemedben, barna melegbe bújtatott
csendes jóság.
Megfelelőség, kétség,
takart és nyitott magad.
Útkeresések, szálló gondolat.
Zablamentesen.
Visszafog,
szájzárat rak szavamra korom.
Kéménybeégett.
Minden korai hajnalon
nyitott és zárt
combjaid között keresem
csipkebokrokban tüzekkel égő,
hitem az összetartozásban.
Utóirat:
Vigyázok, nagyon vigyázok!
Mindent elrendezek.
Veled élt időmben teher nem leszek!
Csak tábla, keresztúton.
Jó irányba.
Boncasztalon se látsz majd.
Időben gondoskodom
tisztes eltűnésről is.
Tudod? Tudod! Szeretlek!
--------------- ………………-----------------
Az égen most húz kondenzcsíkot
jó párhuzamban
két, ki tudja merre tartó,
alkatban összeillő
fémmadár.
-csataloo-
BGJ-2009.08.27.
