Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

 

SZERELMI VALLOMÁS

 

Hajnali órák ébredője

azon gondolkodom,

verset írok neked.

Bizony!

A későn ébredőnek.

Talán nem elkésett zenét,

kínrímeket,

inkább valami szépet,

ahogy az éjszakába lopódzik

az életadó, a fény.

Cickány szöszöl hó alatt, vájatában.

 

Röhej - augusztus végén vagyunk,

Te tavasz, Március, és én?

 

Épp kiáltó magányban

nélküled égetek oxigént magamnak.

Belőled fakadnak, hozzád induló

félremények, testes kétségek.

Hagynak új karcot

valami léleknek hívott

bennem tanyát vert velemlakón.

 

Gondolkodtam ám a szerelemről.

Mitől van?

Miért jön?

És mennyi a kémia,

mennyi a benső?

A képeket idegpályákba rejtő,

génvezérelt, összetartozást sejtő,

remélő hit,

tény,

tévhit, vagy valóság?

 

Látlak képeken.

Szemedben, barna melegbe bújtatott

csendes jóság.

Megfelelőség, kétség,

takart és nyitott magad.

Útkeresések, szálló gondolat.

Zablamentesen.

 

Visszafog,

szájzárat rak szavamra korom.

Kéménybeégett.

 

Minden korai hajnalon

nyitott és zárt

combjaid között keresem

csipkebokrokban tüzekkel égő,

hitem az összetartozásban.

 

Utóirat:

 

Vigyázok, nagyon vigyázok!

Mindent elrendezek.

Veled élt időmben teher nem leszek!

Csak tábla, keresztúton.

Jó irányba.

 

Boncasztalon se látsz majd.

Időben gondoskodom

tisztes eltűnésről is.

Tudod? Tudod! Szeretlek!

 

--------------- ………………-----------------

Az égen most húz kondenzcsíkot

jó párhuzamban

két, ki tudja merre tartó,

alkatban összeillő

fémmadár.

 

-csataloo-

BGJ-2009.08.27.

http://www.youtube.com/watch?v=eG3afAIi6IQ