Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZABADSÁGHARC

A LELKEMÉRT

 

Ki kéne szedni agyamból valami blokkot,

daganatot, vagy mifenét, ami begubózott,

tokos tanyát vert a barázdás mezőn,

a bolygó gondolatot összefogja,

megnyomorítja a továbblépni kívánót,

utat csak ott ereszt, ahol  a kereszt,

mit tőled kaptam, vörös pecsétként

látszik messziről.

 

Te ülsz itt a csont mögött,

fordított foncsor, a szem fölött,

élősködőként pusztító veled

látom a kinti világot,

csak téged itt és ott is.

Hidd erősen! Nem hiányzott,

hogy így alakuljon, reméltem volna,

hogy fakuljon rólad a kép,

de képtelenség legyőzni erős egód.

 

Furcsa gnóm vagy, nem kérsz,

elveszel, betanult póz, a karcsú nyak,

rajta fej, aránytalan, nagy,

és bevett modell cinkos összevillantása

szemeknek, fejtartás változtatása,

számítón suta mozdulása.

Megrészegíti a kiszemeltet.

 

A Sacre Coure-nél is láttalak.

Hogyan piszkáljalak ki magamból?

 

 

-csataloo-

BGJ.2006.10.16.