ROSSZ IDŐ
Ne hagyd, hogy
nyakadba üljön
rossz idő,
vizekkel itatott
szürke lepedő
ha rád terülne,
csak felhő az babám,
felette ott ragyog
az ég.
Jön majd a szél,
nagyszájú, ostoros
kocsis,
káromkodós,
és görbíti
majd a fákat,
azok meg meghajolnak,
alázattal dadognak
valami nyugtatót neki,
brómot adnak,
meg engedélyt is,
viheti zsákban
magával a szürke
spongyát,
csavarhat rajta kettőt,
lucskát,
az éltető vizet
rájuk, s nyakadba
öntheti,
aztán felejtheti,
hogy erre járt.
Ne hagyd, hogy
nyakadba üljön
rossz idő!
A jövő elérhető,
múlt, szem és
ég is kitisztul,
és indul majd a láb is:
Felém.
Tudod, hogy ne félj,
eléd megyek!
BGJ-2008.06.12.
