RÉMÁLMOK
Önfelkent zsírpapnő
meztelen fehéren
aszfalton totyog.
Tojós galamb, ledér anya szülte.
Csőrében magot visz magvetőnek.
Libasorban, ludak tömötten utána,
nyakukban fekete tábla:
hiány a gúnár manapság.
Ecseren dúl a tánc,
forog lakodalmas.
Egybekel Méne és Tekel.
Foly’ a bor, törik pohár.
Kajla rímeken vihogna násznép,
vőfélyért kiált.
Fűzfa szülöttje feláll,
könyvet vesz kezébe,
széles mosollyal olvas fel
Plutokratoszt.
Öltözőtükör előtt
jótestű alfanő, semmi fanszőr,
nyolc karral tevékeny.
Hagymát pucol lecsóba hagymázosan.
Kiizzadt könnycsepp lecsorog
pazar halomra, bimbón megáll.
Vers lesz belőle sajna...
Nyírfatörzs, kéreg
barnán repedt. Kinn a tél
fehérje ad hátteret
résekben összebújt
sok, piros-fekete, fázós
bodobácsnak. Kiadóra várnak.
Vagy új lakásra.
-csataloo-
BGJ.2009.02.07.
