Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


RÉGI NAP 62

 

RÉGI NAP

 

Már teli képpel bámult rád a Hold.

Elnehezültél.

Én, rád hízottan,

farfekvéssel vártam a Rákosi kort.

Tudom, féltél

tőlem,

az eljöveteltől,

és nem foglalkoztatott,

lesz-e tejed.

A kerekre hízott sárga sajtot nézted,

és fizika-szívott tengerek

harminc centije húzott ki engem is

burokból burkosan anyaölből.

 

Porladsz hatvanhat óta.

Az élet rohan.

Mi, ittmaradtak, percnek látjuk az

órákba duzzadt napot,

időnként számolgatunk,

lesünk nem láthatót,

képzelünk jövőt,

holnapot festünk kopott

fehér falakra lángbetűkkel.

 

Két láb.

Csöpp talpraállás,

aztán  maroknyi segg, világra küldve.

Derék!

Nyak, forgásra kész,

törékeny,

és kínszenvedésnek

lutriként

holdas éjbe pattanó

fejem.

 

Így történt.

Végtelen rímzenédben,

a jajgatásban,

egy ma, épp hatvankét évet élt

lassú elmúlást

nyomtál ki magadból,

erős akarattal a februárba.

Velem.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.02.27.

 

 

013.jpg