Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PRÓFÉTA

PRÓFÉTA

(Böjte Csaba: A világ bátor próféták után kiáltó üzenete margójára, enyhe, de töredelmesen bevallott nauseummal)

 

Ugyan miféle Próféta voltam,

ha látni múltat sem láttam,

látomásaimban is

egyedül maradtam, társasan,

papírral talpra ötvözötten,

s úgy mentem mindenünnen,

hogy el se jöttem?

Miféle volt a vátesz, ki bennem élt,

ha úgy hallgattam misét,

hogy megtagadtam,

belül, erős hitekkel lényegét?

Mikor vesztettem bizalmam emberekben?

Miféle sehonnai lettem,

pusztát, keservet csak elvétve látott

jós-magam?

 

Kenyérgond legtöbbször elkerült,

s terített asztalom elvitte ugyan

pár fogam, de töltötte

bennem bízók kedvére is hasam.

 

Jó,

kurva jó Próféta szeretnék lenni!

Kockás templomköveken térdepelni,

olyan világot álmodok,

hol nem ámít senki,

főleg én nem másokat.

Már nem kell bennem elámultakat táncba vinnem,

viharba, nyárba, vagy forgatagba,

egyetlen elvem sem megtagadva

maradhatok

örök hitetlen,

nem Tamás.

Élhetek szférák mentesen

önző-önzéseimnek,

láthatom, ahogy a fentiek élnek,

földiek.

Örülhetek, ha van-ból adtam,

guberáló, szemétben kincsre akadtam,

s kicsiszoltam,

mielőtt oltárodra raktam, Egóm.

 

Bánat? Az el nem érhet!

Magamnak adott ígéret,

hogy betartom a Törvényeket

nem sérült,

lényegem maradhat.

Előfordulhat, akadhat perc-pillanat,

hogy jó lesz találkozni azzal,

ki nékem gazdagságból adhat,

s köszönettel, áldással

 

utasítom majd vissza,

mert minden korokban megélt,

visszatérő életemben

-rájöttem-

már rég

a megváltott vagyok!

Hát örüljetek, mind,

ti angyalok!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2020.12.25.