PRÓFÉTA
PRÓFÉTA
(Böjte Csaba: A világ bátor próféták után kiáltó üzenete margójára, enyhe, de töredelmesen bevallott nauseummal)
Ugyan miféle Próféta voltam,
ha látni múltat sem láttam,
látomásaimban is
egyedül maradtam, társasan,
papírral talpra ötvözötten,
s úgy mentem mindenünnen,
hogy el se jöttem?
Miféle volt a vátesz, ki bennem élt,
ha úgy hallgattam misét,
hogy megtagadtam,
belül, erős hitekkel lényegét?
Mikor vesztettem bizalmam emberekben?
Miféle sehonnai lettem,
pusztát, keservet csak elvétve látott
jós-magam?
Kenyérgond legtöbbször elkerült,
s terített asztalom elvitte ugyan
pár fogam, de töltötte
bennem bízók kedvére is hasam.
Jó,
kurva jó Próféta szeretnék lenni!
Kockás templomköveken térdepelni,
olyan világot álmodok,
hol nem ámít senki,
főleg én nem másokat.
Már nem kell bennem elámultakat táncba vinnem,
viharba, nyárba, vagy forgatagba,
egyetlen elvem sem megtagadva
maradhatok
örök hitetlen,
nem Tamás.
Élhetek szférák mentesen
önző-önzéseimnek,
láthatom, ahogy a fentiek élnek,
földiek.
Örülhetek, ha van-ból adtam,
guberáló, szemétben kincsre akadtam,
s kicsiszoltam,
mielőtt oltárodra raktam, Egóm.
Bánat? Az el nem érhet!
Magamnak adott ígéret,
hogy betartom a Törvényeket
nem sérült,
lényegem maradhat.
Előfordulhat, akadhat perc-pillanat,
hogy jó lesz találkozni azzal,
ki nékem gazdagságból adhat,
s köszönettel, áldással
utasítom majd vissza,
mert minden korokban megélt,
visszatérő életemben
-rájöttem-
már rég
a megváltott vagyok!
Hát örüljetek, mind,
ti angyalok!
Balog Gábor
-csataloo-
2020.12.25.
