Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PÁROS KOLBÁSZ

 

Páros kolbász ritkán ragyog a réten.

Pára között leszállóban a gépem.

Pára felett kezemben a botkormány…..

eszembe jut az MSZP , sa’ Gyurcsány.

 

Elcseszett az én maradék világom!

Dunyha alá hívogatom a párom.

Dunyha alatt látom nincsen tehetség…..

Elszálltak mint Bajnaival a fecskék.

 

Lófeszt fecskék, tudom, hogy az jönne rímre,

de libákról van nagyba’ szó,

Zúg a „sej a mi lobogónkról” induló,

meg kopott kokott pártnyugdíjjelölt

próbál ámítani,

hogy visszaadja a lopott holmit egész Vereckéig.

Visszamenőleg.

Elfogadja a Tórát, a Bibliát, de legalább a fontosabb parancsolatokat.

No nem a lényeget,

hogy tiszteld az Urat, Istenedet,

nevét hiába szádra ne vegyed,

így mi más maradna nekem, mint

megölelem a kedvesem,

aki nem csak szaros világból távozó koromra vevő,

és pénztárcámban sem kutat.

Körbejár, megfigyel, kiles,

kibeszéltet régi titkokat.

Mi több!

Záróaktushoz a lyukat nem könyöradományként,

de szívvel adja.!

 

Ennyi a nagyja.

A többit elmondom majd odafentről.

 

A hegyről.

 

-csataloo-

BGJ.2009.07.22.