Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÖTLET

2011.04.23

ÖTLET

 

 

Hír: A gyógyszergyártók elébe mennek egy várható állami megszorításnak. Önként, dalolva ajánlanak fel pártunknak, kormányunknak huszonöt milliárdot, arra, amire az említettek költeni akarják.

 

Sződd a selymet elvtárs!

 

Lehetne nemes a cél, lehetne nemes a felajánlás. Hogy az, vagy nem az, bízzuk a magyar parasztra. A józan ész, a torgyánokból mára tán kijózanult vidéki, meg a parasztnak nézett városlakó szegény ma már, talán, el tudja dönteni.

 

Tessék már nekem példálózni, hogy tudhassam, hót-hülye vagyok, nem ismerem a tényeket! Tessék már itt felmutatni legalább két jobboldali országgyűlési képviselőt az elmúlt húsz évből, aki nem-apró fizetése és költségtérítése felnyalása után az összeg valamely értékkel számszerűsíthető, definiálható részét felajánlotta volna nyíltan, vagy titokban emberséges, neki hasznot nem hozó karitatív, vagy épp országállapotot javító célra! Jelzem, nem lesz könnyű feladat!

Kérdezem. Abból a plusz jövedelemből sem lehetett felajánlani semmit, a magukat politikusoknak nevező rákos húskinövésnek, amit a különféle állami és esetenként előrelátó magánvállalatok igazgatói tanácsában, felügyelői bizottságában szippantottak/szippantanak fel havonta?

Vigyázat! Nehogy egyoldalú legyek! Ugyanez a feladat és vizsgálódás elvégezhető szoc- és lib-körekre vetítetten is! Ott sem lesz sokkal jobb eredmény!

 

 A válasz nálam kész. NEM. Gátolta a kaparj kurta szemlélet, a harácsoló ösztön. A publikus adatok birtokában (pedig az ilyesminek is van ám erős reklámértéke) ilyenre nem emlékszem. Feltételezhetően szenilis vagyok. Vagy pártos. Ki tudja?

 

Sződd a selymet elvtárs!

 

Kicsit eltértem a címtől, a bennem érlelődő alapgondolattól, de megérte. Tisztábban látom a kilábalások útját, a jövőm, Kishazám jövőjét!

 

Kedves Kormány, kedves Gyógyszergyártók!

Minek a lacafaszázás, miért nem tudtok a Hazám érdekében megállapodni fű alatt?

 

Mindketten tudjátok, hogy a költségvetés nagy tehertétele a hozzám hasonló nyugger!  Húzná az állami pénzt a semmi befizetésekből, nagy a pofája, enni és beszélni is akar, s semmi affinitása a havi közadakozásra! Kocsmába jár, ha telik rá, ha nem, a panelház folyosóján bomlaszt, rémhíreket terjeszt, meg kerékkötő!

 

Egy jólsikerült, belső megállapodással egyszerre hárman járnátok jól! Ti, a Kormány, a Gyógyszergyártók, meg Te, velük, Széphazám!

Olyan pofon-profánul egyszerű!

 

Sződd a selymet elvtárs!

 

A büdös kiadásoldali nyuggerek nagyszámban magas vérnyomásosak. Ez élettani adottság, zömmel. Az érfalak, idővel, a lerakódott meszektől merevebbekké, ergo törékenyebbekké is válnak. A még működő szív csak pumpál, hasznot államkonyhára nem hajt, semennyit.

Miért nem veszitek észre, ha máról holnapra, a vérnyomáscsökkentő készítményekből közös megegyezés alapján kihagyjátok a hatóanyagot, s csak placebót adtok, az eddiginél kicsit magasabb, de általános fogyasztói áremelkedéstől elmaradó, úgymond baráti, nyugger-szolidáris áron, a hatás másfél éven belül garantált!

Lesz pénz nem huszonöt, de ötvenöt milliárd befizetésére úgy, hogy röhögve megtartható haszonként négyszerannyi, hullik a nyugger a piszok, és ezzel kevesebben lesznek a visszatekintő számonkérők, a gyermeki észt nagypapa korból idétlen mesékkel befolyásolók! Etnikai vonzata, hogy a hulló nyuggerek nagyban fellendíthetnék országunk büszkesége koporsógyártó vállalkozását is, s így kéthetente nem sikertelen öngyilkos, de menő munkaadó válhatna belőle.

 Csökkenne a nyugdíjkassza kiadása! Fellendülés lesz meg Kánaán! Megfiatalodna a Nemzet!

 

Félni? Félni, hogy kiderül?  Ugyanmá’! Kétharmaddal? Ne féljetek! Nincs mitől!

 

Csak szőjétek azt a selymet!

 

Éljen Rákosi????? Hol a fenében hallottam én ezt a marhaságot?

 

Balog Gábor

-csataloo-

2011.04.23.