Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

OSZLOPOS IGAZSÁG

 

Majd egyszer, lejön Simeon,

választott magasleséből,

és szóra nyitja száját.

Mesél a fenn töltött napokról,

megvilágosodásról,

fényről,

bőrét égető sugárról,

hosszú, dermesztő éjszakákról,

sok történetet.

Rekedt hangon

felidéz emlékeket,

elmondja,

a Teremtővel beszélgetett

minden éjjel.

Sötétben nagy tüzeket látott.

A nap narancsa

megváltotta a világot

naponta újra.

Sokszor esőben ázott.

Kosárban felküldött élelemmel

a madarakkal osztozott reggel

és értette szavuk.

Ott fönn nem voltak tabuk,

kötelmek nélkül elmélkedhetett

zajos világról.

Elkövetett és elkövetni vélt,

szándékozott, tervezett hibákról,

bírája lehetett önmagának.

Egész addig megéltre

felmentést adhatott,

szabhatott magára

büntetésként több száz új,

oszlopon töltött napot,

várhatott fehérre mosott holnapot

estelente.

 

A földre lépve,

cserzett, barna bőrrel

találkozhat mellette elszaladt idővel.

 

Sem szavát, látomásait

nem hallgatja meg majd senki.

A hitét megvalló habókot

elfelejti

felvert habokban tejszínt hirdető

világ.

Vehet fel új ruhát, tűzhet kitűzőt mellre,

hirdethet igét.

Napi robotból kiesve

hiteltelen marad.

A kutya ugat. A karaván….

 

-…………………….-

 

Bizonyosság csak egy van.

sokarcú, sok ajkon más nevet

hordozó, örök és változó

bizonytalanság.

Simeon-mentesen.

 

Az Isten.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.09.