Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ŐSZ

 

1458826_10201552569754558_1912203028_n.jpg

ŐSZ


Ahogy a gesztenyelevél kalimpál

orsót mutatva szélben,

az élet is úgy lett rövidebb,

megint, egyetlen évvel.


Közelebb titkokhoz nem jutottam,

ahol tudtam, idén is adtam,

kicsit magamból, semmi vagyonomból,

hogy élhetőbb legyen a flaszter

kisemmizettek számos hadának.


Idén is éltek bennem a vágyak,

hogy megfeleljek,

ölelésemben örömet adjak, találjak,

olvassak mesét kedvesemnek,

elalvás előtt.


Idén is temettem hovatartozást,

bizakodást, hogy szebb a holnap,

tíz évet velem legürcölt kutyát,

meg egy egykor barátot.

Él tovább. Lehordott, lerántott,

tartott tükröt nekem.


Belenéztem.

Önmagam ismerem.

Se félszem, se takarnivalóm

nem maradt végezetlenül.

Megyek, ha kell.

Tiszta lélekkel, mint a kisded,

azt hiszem.

Bután maradtan, tanulatlanul,

hittel sem igazán felvértezetten.

Amolyan gesztenyelevélként,

orsós röpte után a szélben, őszben,

mi oda hull, ahova való.

A földre. Idén, egyszer az életében,

anyjához visszatér.


Balog Gábor

-csataloo-

2o14.1o.l8.