Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NYÁRTEMETŐ

 

 

NYÁRTEMETŐ

 

Áldott tétlenség

jócskán Péter-Pál után.

Kék kendő az ég.

A szalmatörek, cséplés aranya

még ott a hajadban.

Kenyeret hoztál, újat, megint.

És fáradtságodon diadalt ül

a mosolyod.

Kis idő, s itt van az este, Kedves!

Miénk.

 

Holnap?

Párnádon hirdet életet fogyó nap.

Nagy, kövér vízcseppet old majd

negyedvágásra kész fűszál hegyén.

Jönnek vegyes szelek, minden Pandóra-box-ból,

és rájuk csomózom majd az igazam.

Nem pártos szememben vagy: csak a szépség!

behozott nyári mező vagy

lepedőmön.

 

Torozó méhednek terülj-asztala,

megfürdesz hajnali vízben.

Örvénybe nem húz karod, idő.

Aratás utáni legelső esténk

nyakunkon-télben sem felejthető.

 

Teraszon táncol hat nyírfagalamb.

Szűr, tör fényt a napfénytető

Harmat utáni ocsúdásba

áldó fohász hull.

Nyártemető.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o16.o9.22.