Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

NINCS CÍME

 Semmi szégyenkedés

csak lejött ruha

alatta

ívelt izmokat

takaró, puha bőr

sem pironkodott

szem csak mosolygott

fül, szív, a comb,

lélek mind kitárva

garniszálló

olcsó szobája

lett rotchildok

palotája

és hallgatások

nem topogtak

helyük keresve.

Az este

százegy

takarót kiosztott

lerúgtuk, meleg,

most más a fontos

tanított rég tanult

tudásra,

kopott reflexet

moccanásra,

bicskával törzsbe

szívet karistolt

hogy itt volt

itt van

mindig

ittmarad!

Elbújnék

– két napra rá -

valami sarokba

pottyanna könnyem.

Kezem zsebrevágom

nehogy

letöröljem!

Hisz örömből

préselt

reflex ez is.

Könny.

Kívánság-tudás

hogy jön

ma

meg holnap is

oszt’ egyszer

ittfelejti

„kismagát”

nálam.

Örökre.

 -csataloo-

Kép

 

BGJ.2008.04.28.