Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MEKI-MEKK-MEKI

MEKI-MEKK-MEKI

 

(ajánlom egykori munkatársamnak, Gróf Tibornak)

 

A kóla mámorát
-tiltott gyümölcs-
ifjúkorában sosem élvező
cukrász, péklegény, esztergályos
és előkelő,
belvárosi házban fészkelő
ügyvéd, fogorvos, nomeg a fűszeres
állt hosszú sorban.

 

A Régiposta utca
lehetne akár a Városmajorban.
Nem ott van.
Az aranyröghöz közel,
lásd Aranykéz,
robbantás kicsivel később,
meg innen nem visz el senkit, semmi rendőr.
Itt tüntetni sem kell.

 

Szűk utca kocsmás-vendéglős,
turista-járta magánya
arra a fél napra furcsa utcabálba
változott.
A késő-tavasz, korai nyár,
a megszokott
hol-az-ernyőm záporok
épp idillt kerültek.
Idült,
kemény forintért intézményvezetők, ellenállók,
hamm-de-burgerért
-ha élnek, derülnek-
osztottak új hitet.
Vetett szelet
papírra nyomtatott menü.
A Big, a sajtos,
a salátalevébe hajtott
az akciós, a féltenyérnyi zsömlyébe ágyazott
ledarált marhabomba.
Szem-szelet uborka,
és köcsög ingyen ketchup.

 

Igen, megjött a Kánaán!
Látom, visszalátom:
Négyszáz forintért
rég porladó párom is sorban áll.
Máshol már látta. Itt milyen lesz?

 

Megjött, meg!
Donald's, a rendszersemleges!
Egyenruhában, egyenfazonban
új Gerő, hídverő!
Kajla nincseken pénzt nyerő
remittenda hús.
Mekk. Nem kecsketermék.
Nem neked hogyan jobb,
inkább nekik hogyan jobb elmék
ügyes pénznyelő húzása.
Itt azaddig nem volt. Novum.
Zalán futása ehhez?
Lepkefing!

 


Kinn, Óbudán,
nyolcvannyolc nyarán,
kiskocsma asztalán
kétszázért hűlt húsleves,
didergett pörkölt-galuska.
Az asztal fölött
felszálló ágban keringett
a múlt.
Grószkarcsi terrort vizionált,
háttérben, terített aztaloknál
ült Pozsgai sok újmagyarral.

Napi háromszor, bérért étkezés, vagy egyszer
szalonna-kenyér-hagyma,
segélyért választható verziója volt a téma.

 

Nem tudtuk akkor.
Hosszútávra.

Ma nincs, szalonna se.
Igazmese.

 

Balog Gábor
-csataloo-
2011.06.11.