csataloo

MÁLYVAMAG

Már rég elszórta magvát a mályva,

s két évet kéne várnom, hogy

szerencsés sarjából lássam a magas növésű

utódokat.

November harcos végnapjaira,

itt, szívem baloldalán csak az apátia maradt,

meg némi ritmuszavar.

Ötvenfős tüntetések emberi létért,

alig-nosztalgia elmúlt időkért,

de milliós hallgatás a megvezetettek között.

Már rég elszórta magvát a mályva.

A Hold sepretlen udvarába

beköltözött a csónakos,

-korábban hajléktalan-,

most lakhatása csak erre van.

Törvénnyel vigyázza

a hatalom.

Képzetlent ámít a törpe.

Épít haszontalant,

hogy ima szerint, majd mindörökre

fohászba foglalja ótvar nevét

pár egyenesági leszármazott.

Hízik a tolvaj, hízik a jég

decembert váró tócsák tört tükrein.

Múlt százados,

jövő századba látó hordalékaim,

tudásaim, látom avulni,

tollas zsidózót látok tollasodni..

A megfeszíthetetlent látom

nem választottjai köré

gonddal épített hazugságokba bukni,

kérni a szöget,

hogy tegyenek új kísérletet.

Isten nevében.

Isten nevében.

Elszórta magvát a mályva….

Lehet, pár esztendős homályba vész, ami érték.

A nyilvánvalóan tisztességesebb.

Holnap tavasz lesz.

Holnap tavasz lesz.

Holnap tavasz lesz, ha elhiszed.

S, ha nem, akkor is!

Balog Gábor

-csataloo-