MAGÁNHANGZÓK
A, mint mellek hajlata,
labda, felfújt bőr, gumi, pattanása,
vagy éppen nyugalma
gyermekláb-mentesen.
Á, az állítás, érv, hosszan ragozva,
ellenérv, csalás,
álmos ásítás.
E, a megellet kecske,
paradicsomlevesbe főzött betűtészta
domináns.
Ragadozó, ragacs.
Ékezet nélkül. Mézga.
É, az örök Éva, elől elnyújtott,
hátul dobbanó A,
dallamok játéka,
kígyók biblikus tánca háncskosárban.
Esetleg szimpla (j)ÉÉÉ.
Rácsodálkozás.
I, a felmekkenés,
Pedigré-jelző, összekötő,
eredetjelző, kisbetűkkel.
Csupán az Isten a nagy!
Magyarként? Szentje is. István.
Í.
Nyítt panasz.
Párja más nyelvben ritka.
Ott, dupla e-vel írják,
és észre sem veszik:
a hídnál maraszt, hogy ugorj róla vízbe.
Magasról, mélybe.
Titoktudó a hang.
O. A sántalábú Ottó,
csupa rövid, egybesült rizottó,
és konok.
Gondok, romok, egyvonal. Körbe zárva.
Asszociációk Mohácsra o-ban.
Ó. Mindenhez csapható
olcsó, megkapható,
bérelt más-ámítás.
Kerekre formált nagyratartás,
sóhajtás szex után, és közben is.
Vesszőt veszejtő, rövid
Ö.
A nyög szava.
E-hangok tört feltörése,
Délmagyar kötések, fehér lovas
országépítések, nemzet-önmeghatározó,
önmagát irtó képzelgések
szép, hibás alapja.
Ő. Ki lenne más, mint
mint hozzád tartozó magad?
Befogad. Benned maradna.
Nyomatékot ad. Fogyó időben.
U. Rövid, tömör. Satu.
Hudu utu rea.
Monostor baglya is tutul.
Beles lámpafényre, megnéz,
nyugtázza tévelygéseim.
Uhu!
Most hosszú Ú!
Az út előttem.
Marok túrt löszhomok, Horány Parnasszusán.
Gerle, olajág,
burukkolás elnyújtva itt-meg ott is.
Változás-mentes napok holnap-ébredésig.
És veszteségek.
Ü, ürügy, hogy lehúzd a versem,
És dupla ékezettel:
Mondd ki bátran!
Ű, elcseszted ezt is kishaver!
-csataloo-
Balog Gábor
2010.10.24.
