Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

MADÁRLESEN

 

A lovakról tudtam ám mindig,

a film előtt is hogy lelövik,

hol a beteget, hitványabbat,

hol meg a cifrábbra sikerültet.


Madarakról csak újsütetű

ember-őrület mond mesét,

Tizenharmadik ábécérendben.

Hatványon en-egy.

A hadsereg csőre töltött fegyverrel áll,

várja az érkezőket.

Fekete tengeren átkelőket,

holnap  cinkéket, az áttelelőket.
Szívemre tehetem kezem bordarács fölé,

és nem kísérletezhetem,

vírussal, veszettek-e mint a rókák,

profitra kiéhezett, bankár-csaló,

gyilkos fegyvert alkotó hadiipar-valóság,

küldte őket?

Miféle sajtokat énekel belőlük sörét,

míg kőként esnek partjainkra?

 

Marinka! Látlak kislányként fegyverrel.

A pacsirta megadja magát.

 

Vonuló vadludak, varjak nagy csapatban,

karácsony gyászai,

egyedülmaradtak’ magányai

lányok, vörös loboncos hajjal,

húsz centis hó alatt vetésre, zöldre áhítók.

Halrabló madár-katonák,

póker, treff, káró, Pagát.

Halastavakra visszajáró vírushordozók.

Business.

Mint amatőr költők.

Antológiákban rímeik kínnal kiöntők,

magukra viasszal szárnyakat ragasztó

napba szárnyaló vándor,

ittragadt fecskenép.

 

Eszter! Szeretsz-e még?

Látod, megöregedtem és jó ez így.

 

Most valami kisded sír fel nemsokára,

tudom, mert tanultam,

nem is hiába, kaptam hitet az eljövőben,

hó alatt

szárba szökkenésre váró jövőben.

Jászol szalmáját is ismerem, barom.

 

Dalokkal készülök fejben sorolva

régi strófát, prószát készítek.

Halra-húsra megfogyott a pénzem.

Csapatnyi potyára-járót vár

lécekből tákolt madármenedékem.

Két éve leölt fertőzött hattyúpár

Horányban úszik álmaimban,

s jól tartják őket

hullott maradékkal hajósaim.

 

Líviám, várlak! Holnap, az állomás előtt.

Benned vadrózsás,

orgonás, rég alvó álmaim

születnek újra

sas, sólyom, kakukk,

gólyaszárnyakon.

 

-csataloo-

BGJ.2009.12.21.