Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 http://www.youtube.com/watch?v=cEjp09W8DJQ

MA JÖN!

 

A hús, kockára vágva,

besózva, borsozva,

megöntve olajjal,

fűszerezve zsenge

kaporral,

már pácolódik,

eszemben ezer szabály,

kövesd az ódit,

kósert egyél,

s ez disznó!

Na persze kóser!

Tetején törött fokhagyma

sütés előtti

illatát adja,

ígéri, jó lesz.

Hozzá görögsalátát

készítettem,

mert jön a párom,

ezen az esten,

csak mi ketten

még csak tervezett

családi körben,

sütünk, eszünk,

és inni is fogunk!

 

Minden napunk

ma még

csak egy napig tart,

utána újrakezdés,

mert lopunk,

lopunk nekünk kijáró órát,

és öltözködéskor,

hol bugyogóját,

hol fülbevalóját hagyja

        tudatosan –

hogy visszavárjam.

 

Az én váram

lehet kopott,

Mállhat malter falon,

de dombon áll,

én építettem!

Akarom, hogy ne csak

egyszeri holnapom

szépítse lány,

kit annyi harc után

megtaláltam.

Az ódon bálterem,

- fejem -

táncával kitöltött,

benne füstködök

nem tanyáznak,

vágyak otthona

minden szeglete.

 

Bejön, beköltözik,

öltözik helyzethezillőn,

pazar bőrruhába,

s én visszaölelem.

Semmi rébusz,

meg fejtörő.

Szeretem, viszontszeret.

 

BGJ.2008.06.14.