Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LIN-CSI A VALLÁSRÓL

LIN-CSI A VALLÁSRÓL


Egy nap, a Huo-tó partján, a kolostorban egy fiatal szerzetes erősen meglepte mélyen elmélkedő társait, a sok lehunyt szeműt. Meglepte a kolostor körött a hegyeket, melyekbe a patakok apró szurdokokat vájtak és a homokfövenyt is, amit a folyó épített, ott, ahol meglassult, a sziklagát előtt. Meglepte a szerzetesek között csupán egyként, s mégis szellemi vezetőként, tanácsadóként, Mesterként apátkodó Lin-csit, aki tudta, meglepetésre mindig és mindenhol számíthat, s gyakorolta is elmélkedéseiben a felkészülést.

 

Túl szerény reggelin, az izgága ifjú, egy tanulatlan, de már szerzetes belekérdezett a csöndbe:

Apát! Mi a VALLÁS?

Az elrontott elmélkedés-órán a hangos kérdés megrontotta a csöndet, szagossá tette az illatos füstülők illatát, és fenn, nagyon fenn, kék égben kerengett, mint a gólya ott eleresztett potyadéka.

Nyíltak szemek óvatosan, és kinyílt a szembecsukottaknál is a fül, kíváncsian, mert azok voltak mind a szerzetesek. Kíváncsiak.

A VALLÁS, mondta csöppet kivárva az apát a hited az életről, annak minőségéről, milyenségéről. Az elvárásaid, bármily silányok is azok, az elvárásaid a vizek tükriben, téged celládban ébresztő harangszóval. A belőled fakadó csábítás, hogy okosodj és butulj, ahogy porszemnyi léted kívánja. A hited, ami, ha levetkőzteted, csak arról szól, szeretnél naponta enni egy tányérka rizst, és szerzetesnek állsz a rizsért. Mozgó örök, ami megtanít, mert dogmáival meggyőződéseddé válik, és belebolondulsz. S ha kellőképp bolond is leszel, megtalálod, amit kerestél szemtelen kérdésedben is: A buddhaságot.

VALLÁSA nem csak neked van kérdező útkereső! Vallás az is, ha söpröd magad előtt az utat, hogy élőlényre rá ne lépj, vallás az önmegtartóztatás étekrendi, vagy szexuális nyomora, sőt, vallás a fojtogatók gyilkoló hite is. VALLÁS a messzi, idegenek Isten, vagy istenekhite, az, ami benned keresi, önmagad által, téged elgondolkodtatón a jót, az EMBERSÉGET, nem egy tálkányi, neked is, itt, naponta kijutó rizsért, vagy anélkül.

A VALLÁS életvitel. Neked, itt, velünk az elmélkedés szabadsága, a földművelőnek a folyó kellő időben érkező áradása, a vetés, az aratás, a kovácsnak a tűz vasat olvasztó igazsága, a katonának a gyilkolás parancsra és parancs nélkül is.

A VALLÁS sokszínű, de biztos és biztosan járható útra vezet. Útra, aminek elején ott a tábla: Ha erre jössz, jó úton jársz! A VALLÁS szülőkhöz, messzi felmenőkhöz kötött, egymástól messze elszakított, egymástól elszigetelt tájak embereinek hagyománya. Mások magadtól megkülönböztetése. Mások beillesztése abba a színorgiába, amit a hajnali fény varázsol ide, nekünk a kolostor udvarára. De lehet útveszejtő, hiszen minden útelágazásnál legalább egynél több a tábla.

A VALLÁS az, ami itt az én hitem korántsem egyedüli, vitatható bölcseleteit varrja nyakadba türelemmel, odafigyeléssel, naponta, ami arról tanít, hogy más VALLÁS hirdetője sem kevésbé elhivatott, mint hitem mellett én, mindenki előtt.

A VALLÁS, szerzetes, értéktelen semmiség, ha úgy tanulmányozzátok, hogy még éretlenek vagytok, mint a korai körte, amit a szél idő előtt vert le a fáról.

 

Lin-csi, szokatlan kedvetlenül állt föl, hogy cellájába menjen, lepihenni. Saját mondatai sustorogtak fülében, és tudta, hogy az igazság töredéke jut csak el hangos és a hangtalan kérdezőihöz.

Kicsit utálta magát tudatlanságáért.

Persze, nem nagyon.

Valami hiányt érzett az érvelésben, magyarázatában, és nem tudhatta, nem oly nagy hiba, hogy az idő korai világraszültjeként még nem ismerhette Balog Zoltán apátot.


Balog Gábor

-csataloo-

2o14.o9.29.