Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LEOSZTOTT LAPOK

 

Királyra ász!

Lapjárásra nincs kifogás!

Igaz, fogalmam nem sok, mi is a játék,

kinek bőrére megy, és mit fizet,

ha nyerek.

Vesztést? Fel nem tételezek.

Miért tenném?

Vesztesként le sem ülnék ma játszani.

 

Vagyok, amivé lettem.

A kor változtatott,

talán eszmeáramlatok apály-dagálya.

Ideológiák árja vitt

hegyekből lapályra szemétnek, kidobhatónak.

Vitt tutajon, aztán ott volt a csónak,

s most zátonyon

összes mérhető tudásom-hasznom.

 

Lakája nem lettem egyetlen

bőuszályos dagadéknak!

A körszakállas, a kopasz,

a világvég-hirdető szakállas, a pap, a hittérítő,

a missziót vállaló bigott,

a lelki szegény, a mantrás agyirtó kései jövevény,

no meg a munkaügy-miniszter

mind hoppon maradt.

Nem lettem vevője tanuknak.

igaznak sem, nem hogy hamisnak.

Nem voltam haszonélvezője nagy- és kisfazéknak.

Magamra főztem,

korlátozott adottságok között, s befaltam,

ha épp ehetőre sikerült.

 

Királyra ász!

Vetettem magot, sokadmagammal.

Néztem, ahogyan szárba szökken.

Kalász, kenyérrel telt ígéret

ringott acélos kéken sok mezőmön,

és messzi vidékről jártak megcsodálni.

Az aratás? Csupa lárifári,

mint királyra ász a betliben!

Kapott lapokból sebtiben kigondolt

kényszermegoldás.

Sok tanács, miként csináljam,

sok kupec, hogy viszi, ha levágtam,

s maroknyi, nem csengő, gyér forint.

 

Az ég maradt monoton, változatlan.

Kék.

Olasz csizmák azúrja.

Szivárványos, nagy magasból int

legyintőn kocsmapultra elérhetetlen messzeség.

Mosoly. Tán csöpp görög, rabszolgahajónyi, búzával tömött

tengerbe süllyedt amfora bája

Santorisból.

 

Voltam én is.

Jávorfácska.

 

-csataloo-

Balog Gábor

2010.01.12.