Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KÖLTÉSZET NAPJA

KÖLTÉSZET NAPJA

 

Nem rövidre sikerült, de hosszában-tartamában még nem sikersztori-életemben annyi minden technikát próbáltam, tanultam, alkalmaztam!

Szappandobozból magam készítette rádiótól- vállon hordható kazettás magnó, vagy épp a telex-gép, aminek használata az én koromban szigorú engedélyekhez, jogosítványokhoz volt kötött, s én bizony felrúgva minden szabályt, pötyögtem a betűket bele, s kaptam a választ soron kívül. VHS videók, Béta, szalagos videók, Commodore-64 számítógép, majd mai változataik, mind belenőttek az alkalmazás, a használat-köreimbe, hogy aztán, ahogy az idő haladt, el- és kimúljanak, nem úgy, mint az úszás tudása, de örökre.....

Most, valami olyantól búcsúzom, ami igazi felnőtt, férfi életem egykor része volt.

Megszűnik véglegesen egy postai szolgáltatás, a TÁVIRAT!

A döntés logikus, teljesen érthető, gazdaságilag is rég megalapozott, nincs rá szükség, igény, minek tartsuk?

És bennem, a sokat megélt öregemberben ott az emlékek. Az esküvőimre kapott dísz-táviratok, a halálesetekről kapott fekete gyásztáviratok, a felköszöntéseket, érkezéseket előre jelző sürgős üzenetek, meg a biciklis postások változó arcai, akik kihozták.

Mind közül egyetlen, amit ma is őrzök!

Egy nagyon messziről, idegen nyelven jött, szívet simogató, szerelmet őrző üzenet, hogy megszületett első fiam!

Relikvia. Egy kincses bőröndben tartom, Édesanyjának készített, magam vallomásaival cizellált, kaligrafált szerelmes mondataimmal.

Egyszer, ha lesz még levél, amit posta még kézbesít, elrepítem túl az óceánra! Oda, ahol ma, megváltozott világban, valami padláson talán lesz helye.

R.I.P., te TÁVIRAT!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2021.04.11.

 

P.S. Ez vers! Az életem!