Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KÉTKICSIKECSKÉM

 

KÉTKICSIKECSKÉM

 

Az én politikusom nem politikus.

Csak egy lelkész.

Persze, doktori címmel, amiért megdolgozott, hatalmas szívvel, empátiakészséggel, amit családja és magyarsága nevelt, alakított egészen addig, míg maga nem vette kezébe sorsának irányítását, s szentelte egész eddigi életét a szegények, az elesettek, a biztonságtól messze kerültek felkarolására, gyámolítására.

 

Az én politikusomat, aki nem politikus, a diktatúrák nem szerették, nem szeretik. Próbálta megtörni hitét, szava igazát, tisztességét Állami Egyházügyi Hivatal, perbehívás és elmarasztaló ítélet. Próbálja megtörni hitét, igazát a sunyi, a demokrácia jelszavaiba burkolódzó új-diktatúra, ellehetetlenítve áldásos tevékenységét gazdasági megszorításokkal, tolvaj- és kifizetéseket halogató diszkriminációval, de politikai szándék szerint, a vallásszabadságot, az emberi egyenlőséget sértő, koncepciózus új egyházügyi törvénnyel is.

 

Az én politikusom, aki nem politikus, dolgozik tovább.

A sértésektől nem sértődött lesz, az einstandolókra nem kér büntetést felettesétől.

Szava, keresztény hitében megágyazott bizonyosság – lesz szebb világ, itt a Földön is. Tenni kell érte!

 

A magyar politikát eluralta a hitetlen haszonlesők ájtatos uralma. Hitélet nincs, hisz az ország lakosságának több mint hetven százaléka nyíltan, vagy burkoltan ateista, csak a hagyománytisztelet állítja egy-egy nagyegyház tagságát megvallói közé. A hívők, a valóban hívők, a nem bigottak, nyitottak, segítőkészek, megengedők és befogadók. Az ateistákkal társutasok, kettő, vagy hatezer év gyötrődéseiből emberséget tanultak. A hangjuk súlya csekély, hisz nem állnak dalosan hamis körmenetbe, nem szentelnek zászlót háborúra és adnak, igen, adnak kenyeret az éhezőknek.

A hit, de abból is szervezetiségének hasznát lefölözőket, a törpe hitetlent, a köpönyegforgatót és csapatát nem érdekli sem a hit maga, sem az egyház (legyen az bármilyen is, csak nagy legyen), csak a hovatartozásokból szerezhető politikai haszon, a szavazat! Vezérük úgy vált/váltott keresztvizet gyermekei fölött, mint más gatyát. Víz-víz.. ki nem szarja le – ő pálgyinkát főz, iszik. A sok balga, meg Isten nevében bedől, bólogat.

 

Jöjjön már el a mi országunk!

Tegyük már megfontolt, gondoskodó, okos döntéssel újra élhetővé a Hazánk! Ne megfontolás tárgya, de döntés legyen a rendszerváltásra készülők ambíciói között a valódi, a szavazatszerző, szavazat-megőrző miniszterelnök-jelölt kijelölés!

 

A törpe, minden potenciális ellenjelöltjére úgy süt bélyeget, hogy polgári perben rámenne hat gründolt stadionja. Tudja, perelhető, s tudja azt is, veszít. Idővel. Majd, egy megnyert választás után. Akkor meg ki figyel majd oda?????

Tudjuk má’ mi is végre a dolgunk!

Kit érdekel a Bajnai-Mesterházi vita, ha ők megegyeznek egy minden jószándékú embert vonzó miniszterelnök-jelöltben? A polgár a jelöltre szavaz!

 

Kétkicsikecském, ti ott, a tovább vezető hídon, a víz fölött! Kétkicsikecském, vegyétek észre, hogy most még nem rólatok szól a történet, de a győzelemről, vagy a húszéves bukásról. Fecó tudja. A kosaras Kuncze is tudja. Ungárklári tudja. Tán még a legtisztességesebb, a mindenbe belebukott Fodorgabi is tudja.

 

Jelöljétek egybehangzón IVÁNYI GÁBOR-t az újjáéledő Magyar Köztársaság miniszterelnökének! Ismert, népszerű, szeretett, nem blöffember, kikezdhetetlen.

 

Magyarázzam, lököttek? Mifrancot kell ezen gondolkodni, sokat?

 

Várom a bejelentést. Ha elmarad, jelzés, hogy magatok tartjátok fontosabbnak a Hazámnál. Akkor meg, vesztesként, miért adnám egyszem voksomat nektek?

Megvárom a Messiást. Ne Vona Gábor legyen!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.06.26.