Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JELVÉNYEKRŐL ÉS PÁRTZÁSZLÓKRÓL

 

10592879_10203572271085829_6637406179768738011_n.jpg

JELVÉNYEKRŐL ÉS PÁRTZÁSZLÓKRÓL

 

A pártoktól való civil elhatárolódás oka, eredete ismert. A többszereplős, de két pólusú váltógazdaság bizony, leszerepelt. Ebben nagy, meghatározó része van a korrupciónak, ami jelzőként, jellemzőként a politikához és a politikusokhoz ragadt. Okkal. Kezdve a Lupis üggyel, székházzal, folytatva Tocsikkal, majd dolomit-háborúval, Sárazsadánnyal jutottunk Nokiás dobozokhoz, Hagyókhoz, Simonokhoz. Ülni ketten ültek az ismertek közül. Egy kisgazda államtitkár, meg egy zsidózó, piti karrierlovag szoc-színekből. Mondom, az elhatárolódás érthető. Érthető akkor is, ha viszonylag új formációk kikérik maguknak a korábbi önmagukkal való azonosítást, mi több, talán tiszták is mint a Patyolat. Az, hogy taktikus lépés-e az elhatárolódás ott, ahol minden lélek összefogására lenne szükség, könnyen megválaszolható egy egyszerű nemmel! Az, viszont, hogy a válasz helyes, vagy tévedés, ma nem eldönthető, az a jövő zenéje. A civileknek sincs más járható út, mint a párttá alakulás, a működő szervezet kiépítése, s aztán, újra alkuhelyzetben egyezkedés a korban, kiépülésben őket megelőzőkkel, vagyis a harc olyan fronton, ami minden ízében a regnáló hatalmat, vagy a sunyi csöndben a sajtra váró sávosokat segíti.

 

Legyünk optimisták? Legyünk!

Tételezzük föl – aminek reális esélye van – a veszprémi időközi választáson a fidess árnyékból indult, de meghasonlott-megvilágosodott, tisztességes tanárember-civil elsöprő győzelmét! Megy? Naná, hogy megy, hiszen mögötte állnak deklaráltan a demokratikus elkötelezettségű pártok!

Győzelem? Az ám! De mekkora! Korszakváltó is lehet!

És menne, elérhető lenne ez a várt-remélt győzelem, ha sokan a ma új, vagy régi, mentalitásukban változó-megújuló pártformációk zsigerből, inerciából, vagy nosztalgiából hívői, a közkatonának is alig nevezhető, de biztos szavazók nem mennek központi pártjavaslat után? Elképzelhető-e, ha nem áll szemben egy központi, tartózkodó, mismás hozzáállással a mismásolók helyi szervezete? Elképzelhető-e a váltás csupán egyetlen helyen, ha a váltás igénye nem mindent legyőző igény? Ha belharcba fullad a tengernyi akarat?

 

Vetítsük ezt a képet, a győzelem útját egy országos, idő előtti választás képletére!

A választásokon pártok indulnak arccal, programmal. fidess meg tömjének kivétel – nekik anélkül is lehetett két ciklusban is. Függetlenek, civilek a legritkább esetben nyertek. Vagy a programjuk volt zagyva, vagy a választáshoz szükséges pénz hiánya, vagy ismerve helyi affinitásokat, a párt-támogatás elmaradása buktatta őket.

Országos választásokon egyetlen, magát erőnek tudó, vagy képzelő formáció sem adja fel identitását! Mint a buldog ragaszkodni fog saját megváltó erejét hirdető önmagához. Létérdeke. Bukottként is bekerülhet a Parlamentbe képviselője, mint fodorgabi. Az, hogy az eszme, az elhivatottság kimarad-lemarad, az másodlagos. Pártszempontból. Az ország meg le van szarva.

 

Amíg a ma arc nélküli tömeg jószándékú, de botcsinálta képviselői, a tüntetéseket joggal és okkal szervezők nem jönnek rá arra, hogy létező pártok, és velük értelmes, gyors kompromisszum nélkül, politizálniuk csak biztos bukás reményében lehet, addig röhög markába a hatalom és érik, érik, érik

.... a forradalom. Ami káoszt hoz, vért, elszámoltatást, de keservet és kiúttalanságot. S, ha szervezetlenség okán bukik, orbán, sömjén, meg lázár lovagol be fehér lovon a hálószobádba seregnyi fegyverhordozóval – nevüket minek sorolnám – ó, magyar!

 

No ennyit a pártzászlókról, a jelvényekről, és a mai, magyar valóságról, honfitársaim!

Idáig jutottam, pedig még kérilacinak sem hívnak!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2ol4.l2.3o.