Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 211.

 

J

001--8-.jpg

 

JELENTÉSEK LÍVIÁNAK 211.

(pár szó Magyar Bálintnak és Buci Gyuri kisfiának)

 

Sok, nagy, okos embert hallok manapság, Livikém, míg te dolgozol, Gábornak hála érte.

 

Kortársaimat, olyanokat, akik korábban, vagy mindig okosabbak voltak nálam, akik nem hozzám hasonló talpasként, de vezénylő tábornokokként csinálták végig a rendszerváltást, amire te, akkori tízéves, ugyan honnan emlékeznél. Olyanokat, akiknek a vallott értékrendje nem kopott az elmúlt, majd huszonöt év alatt, akik sikerrel maradtak tiszták.

 

Természetesen, két takarítás, vagy kismosás között hallok olyanokat is, akiket látszólag elfeledett a napi történelem, akik a rájuk ütött apja-fia bélyeg, kezdeti meghurcoltatásai után eltűntek, lebuktak-lemerültek, mint Antall, a totál beszari államtitkár-gyerek, kézben rettegett gépfegyver nélkül, ötvenhatban.

 

Kettő közülük, most mondataival visszacseng fülembe, így, sorsdöntő választás előtt.

Az egyik, a saját jogon szerzett nagy név, a jó arc, akiről tudatosan hallgatja el a propaganda, hogy nevében a Himnusz is ott van gének jogán.

A másik, Buci Gyurka bohém, széles karimás kalpagos kisfia, az utolsó MSZMP-s kormányszóvivő, ahol a pozíció megszerzését bizton befolyásolták a gének.

Elhallgatom, ahogy a két jó, a sosem változott és a változott, véleményt mond rólam, rólad, a helyzetünkről, a politikáról, a lábasokról, akik CÖF- menetekben talpalnak végig rajtunk, meg az ellenlábasokról, akikben mi hiszünk.

 

Mindketten képzett, művelt emberek, Livim! Az egyik, aki komoly tanulmányt, könyvet írt a törpe maffiarendszeréről, az oly sok nehézség árán összejött paktumot, igen a vegyes, a labilisnak látszó, a helyenként nyögvenyelős baloldali paktumot minősíti, tesz annak alá meggondolatlan minősítésével, ahelyett, hogy hitet adna saját, már-már elveszett hitéből!

A másik, tudod Livim, a személyes ismerős, megőrizte összes félszeit és ma valami rettenetes kancsal ideológiába bonyolódott bele.

Mindkettővel volt személyes (nekik semmitmondó) találkozásom. Az első autogramot adott a Városligetben a választás előtt. Amolyan pótlékként nekem, két ellentét, Pető Iván és Tölgyessy mellé.

A másikra, vizsgára menet ráköszöntem, s ijedtében akkorát ugrott, mint Kerényi, a kecske-orbános Kerényi, a kultúrdefekt.

Röhej. Ez lenne az ismeretség?

 

Elnézem, elhallgatom, Livim, amíg te a hajléktalajaid ügyes-bajos dolgaiban próbálsz icurka-picurka fogódzót adni egy fél- vagy egész mosollyal a rászorultnak, hogyan tévedhetnek jó arcok ekkorát?

 

Nekik mondom:

Ideje van a magvetésnek….

Barátaim!

Ne a kétely, a kishitűség magvait szórjátok most a szélbe!

Olyan világban éltek, ahol tudásotok értéke semmi.

Kiút csak egy van – az ilyen-olyannak minősített Összefogás! Ma a sárkány fejét kell levágni, s a belépő a túléléshez csak ez!

Hitet, ne kételyt közvetítsetek! Minden okoskodás, elemzés, elvont filozofálás tőlünk veszi el az életet!

Az „én megmondtam előre bukás-okoskodás” titeket minősít, hozzátok nem mérhető rossz színben. Ti többek vagytok, mint a butaság, ami egy szimpla, félresikerült nyilatkozat.

Lépjetek már ki a „megélek”-burokból, és gondoljatok, ahogy tudtatok egykor, miránk is, akik harcolunk, hogy eltakarítsuk a nagy szókimondót, a hol a muszka itt a muszka tolvaját- csalóját, orbánt!

 

Bocs, Livi, hogy elkalandoztam.

Ma svéd húsgombócot kapsz, ha megérkezel. Kicsit drága, hazavágja három nap költségvetését, ha nem okosan készítem. A marhahús, mert svéd húsgombóc abból készül, egy ezres. Negyvenhét deka. A sültkrumpli, olaj, gáz, meg a munkám sepénz, kétszáz forint. A vörös áfonya kicsit húzós, kettő-egy kilója, csak harmincdekás kiszerelésben vettem. Számításom szerint ötször két tányérra jó.

 

Szeretlek. Várlak.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o14.o2.o3.