Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

INTIM MONDANDÓ

 

Betét vagyok egy dalban.

Gombafejjel.

Intim.

Talán a jee-jee.

Talán a táliber.

Ingyom-bingyom sosem.

Mert, ugye, csak betét vagyok.

A dallamot, hozzávalót

ragoztam negyven éven.

Pároztattam az álmokat

baglyaimmal,

és levitézlett eszmék

jobb sors ígérő hazugságai vezettek.

 

Félre-

 

Dana-dana-dan,

meg diridongó.

Vasfüggöny előtt,

kiskapun kilépő,

vigyorgó én.

 

Köszönöm nektek az előadást.

 

Mást.

Igen, szerettem volna

három-színekbe festett,

álmodott változást évekkel előbb is.

Betétként.

Bankoknál? Futott még

befizetőként,

tőkét megőrző, forgácsoló,

kései erdei munkás.

Én.

Ego.

 

Maradt a választás.

Változó idők.

Egy konyak.

Egy nyakonlegyintés fentről,

egy „hová hívjalak gondolkodni jobbról”,

egy kivándorolni készülő betelepült,

félre- és megvezetett

kis szűcs, meg a mit sütsz

hozzám kötődőn.

 

Betétem elfogyott.

Szárnyas holnapok hoznak

rátermetteknek új pulpitust

igehirdetéshez.

Kevésbé rátermetteknek is.

 

Az egészhez

kívánok sok szerencsét

a veszteseknek!

 

Hiszek hazámban. Értelmes népében!

Magyarországban!

:J

 

-csataloo-

BGJ.2010. 01. 23.