Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ILDIKÓ

img_4121.jpg

Kedves Ildikó!

Szokássá rögzült tevékenységként olvasom a mai frissét, a hallgatható Hang írott megjelenését. Egyetlen hang, hiányzik mellőle a vele hasonló kaliber Kovácslaci napi kis umccaccája, de sebaj, emberek különbözők.

Menekültügy a téma. Körbejárva, okos, erkölcsös, szép érvekkel megtámogatva. Kihagyva a lényeget! Nem vállalva azt az igazságot, amit a közember, ha buta is, kimond!

Ami zajlik, az a rend és a káosz harca. Totális támadás egy ezeréves (kétezer, vagy annál is több éves?) berögződöttség, fegyverrel kialakított szokásjog, törvényekkel megtámogatott alapszabályok ellen!

Valahol, tőlünk távol, vallási köntösbe burkoltan emberek ölik egymást a gazdasági haszonért, területszerzésért, hatalom megtartásért, külföldi hatalmak érdekeiért, külföldi fegyverekkel, s végeredményként milliós tömegek vesztenek házat-hazát. Ugranak határt, élik a menekülttáborok lakóinak senkinek nem kívánt életét sorozatos megaláztatások mellett, ínségesen.

Azt, akinek nincs vesztenivalója, könnyű behálózni, becsapni, megvezetni.

Elindulnak.

Mint a víz, a könnyebb irányba. Eszükbe sincs milliós tömegként fegyverrel visszatérni szülőföldjükre, rendet, élhető országot visszaszerezni-építeni, hiszen, ahol lőnek ott meg is lehet halni. Cél a jóléti nyugat, Európa. Társutasként felszedik a hozzájuk csapódó nyomor országok millióit, s beindul a békés tömeg, a talpasok. Pajzsuk a nyomoruk, a fegyvertelenség, a felemelt gyerek, az életerős fiatal férfiakból kamera előtt cigányosan kipréselt hamis férfikönnyek.Szulejmán serege, megkerülve Nándorfehérvárt, meglovagolva az irgalmas szamaritánus történetét. Meg nem állítja őket sem Hunyadi, sem Zrínyi, vagy Jurisics.

Nincs elrettentő erő, s ez csupán egy irányba hathat: Világ nyomorgói, laput a talp alá, irány a Kánaán, Európa!

Hamis hit, hamis ígéretekkel táplált jövőkép. Maszlagosztás magasfokon nekik és maszlagosztás a politika színpadán a belső, a történéseket egyre nagyobb számban elutasító, jobbra tolódó, helyenként fasizálódó tömegnek. Gordiuszi csomó. Rébusz, amit csak és kizárólagosan a nyers erő szabályozhat, terelhet ésszerű, vállalható és humánus korlátok közé.

Mert a szabadság nem anarchia! A szabadságnak korlátjai vannak! Fenntartó és önfenntartó korlátjai egészen addig, míg végleg el nem veszik, szét nem hordja valaki saját hasznára, büntetlenül!

A legrosszabb miniszterelnök alatt, a megszűnt, szétesett, marginalizálódott baloldal korában a külső folyamatok belpolitikai célú, s a tömegérzéssel célzottan párosuló felhasználása mellett nincs esélye tisztának maradni senkinek, a hóthülyét, meg a bigottat kivéve.

A tagállamok nyerészkedésre használják a helyzetet. A görögök zsarolnak szárazföldi határnyitással emberiességi kamu-ideológiával, a többi, beleértve minket is, lökdösi tovább az áradatot nyugat felé.

Mi magyarok?

Egy rossz ripacs játékszereként visszük védhető értékeinket oda, ahová predesztinálja őket szétzilált, szétvert, embert felejtő, vállalható értékrend nélküli lecsúszó társadalmunk: a történelem szemétdombjára. Jövevényként Európában mi is elbukunk.

Kiút csak egy van. Véráldozattal is járó könyörtelenség és könyörtelen harc a helyi háborúk ellen. Lehet, húsz évere csendőrré kell válnunk, szerencsésebbeknek, hogy gyilkolás helyett munkára kényszerítsük a majdnem nincstelent. Róbertbácsivá, nem lötty-levessel, de hatalmas összegekkel saját hasznainkból, hogy megtartó lehessen Ali, Ahmed, meg a többi fél-fanatikus kisázsiai, afrikai, Dél-, vagy közép-amerikai szülőhazája.

Ildikó, Kedves, szeretett Ildikó! Sem Ön, sem én nem éljük meg a megoldást. De tudjuk, hogy létezik!

Miért is szólunk, beszélünk?

Miért is szólunk? Beszélünk?

 

Cogito, ergo sum!

 

Balog Gábor

-csataloo-

2o15.o9.27.