Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IDUSA

 

Mennyi szín és mind visszajöttek!

Sárga rikít az ágon

és körbedongja összes tavasz.

Csendesen pirul öreg cseresznyén

új március.

Milyen egyszerű,

sosincs megállás,

minden visszatér,

a tél , ha volt is, ma eltűnik

és belopódzik szívünkbe

kis időre

az örökkévalóság.

 

Fenyőm, kertembe, loptam.

Négyéve próbálkozik növésben

 kerítés vonalát elérni.

Látod mi büszke ma?

Tavalyi összes ága

új nemzedéknek

tart bakot.

Mondd, hány tavasz kell,

hogy csúcsára magának

akasszon csillagot?

 

Rózsáim rosszul gondozom,

nincs metszés, takarás télire,

tiszta lasszifer.

Tehetik, ami a kedvük

(ha élni akarnak),

és nézd, kilenc az új, a hajtás!

Indulnak a két tövön.

 

Egyszilvafás nemesnek

csúfolom magam,

csupa paraszti felmenővel.

Egyszilvafám, kertemben óvatos,

virágját későbbre tartogatja,

és tudod, csak azért van itt,

mert jelzés,

hogy lentről jövőben is

élhet a szépség, vagy legalább

vágy utána.

Öregedő is nézhet

nagy kedvvel csillagot.

 

Három kedves leány hagyott

kertemben hortenziát.

Egyet mindegyik.

Csak egy volt, ki tudta is,

hogy mindig hortenziára

vártam.

Sziget, parányi úri módi

parasztvirágok között.

A három leány hatfelé költözött

 és csak engem érdekel,

hogy virágjaik

nagy tömött labdákat hoznak

rózsaszínben.

Pinky a trendi nem-e?

 

BGJ.2007.03.18.