Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HIT ÉS EGYHÁZ

 

 

008--4-.jpg

 

HIT ÉS EGYHÁZ

 

Mit mond az írás?

Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat.

Pár hete csak, hogy Erdő Péter bíboros-érsek celebrált misét, feltámadásra.

Körötte a történelmi falak, az esztergomi Bazilika fennkölt falai, hatalmas terekkel, freskókkal, aranyfüsttel. Díszletnek a több tucat kis- és nem kis pap. A ministránsok is ünnepi díszben, s háttérnek a város polgárai a hátsó sorokban, mert elül a celeb, a politikus virít.

Elgondolkodtam, szereti e a katolikus egyház – csak példaképp kiválasztva a tájainkon történelmileg nagyegyháznak minősülő többi közül – embertársait, s szereti-e úgy, mint önnönmagát?

A világ demokratikusabbnak hitt tájain Napóleon óta a hitélet magánügy. A tőlünk jóval, keletebbre fekvő végeken, a csendesnek hitt óceán partján mindig is az volt. Szent és sérthetetlen mindaddig, amíg embertársai kirekesztésére, polgári életükben ellehetetlenítésre, létük megsemmisítésére nem szólít fel, befolyásol, ösztönöz.

A világ demokratikusabbnak hitt tájain is változott annyit a világ Napóleon óta, hogy tudja a mindenkori állam, a hitélet a hívők pénzéből csak ritka, kivételes esetben fenntartható. Kell az állami pénz, a támogatás a hívők felkent papjainak, mert ha csak a hívők donációiból próbálna megélni Isten szolgája, bizony felkopna az álla!

 

Az állam, persze olyan, mint egy sokszor, szart kilóra eladni kívánó, a lélekpszichológiát reklám oldalról megközelítő gyártó-termelő. Önmaga, szervezete, a vele mutyiban együttélők, a szimbióták számára akar biztos megélhetőséget, hogy éppen adott formációja magához édesgetett szavazóbázissal  hatalmon maradhasson. Számol és kiszámol, súlyoz és mérlegel, melyik, milyen hitcsoport/hitcsoportok, amik a legnagyobb lélekszámban javára befolyásolandók, befolyásolhatók, és legyint a kisközösségekre.

Az állami hozzáállás haszonélvezői így a nagyegyházak. Az állam tartja fenn állami pénzből templomaikat, fizeti papjaikat, adómentességet biztosít nekik, eltűri, nem követeli meg (ahogy önmagától sem) számlavezetési rendjük tiszta és átláthatóságát, és szervezi közös kirakat-fellépéseik, táncrendjük.

Ezernyi kérdés tolul, motoszkál bennem.

Szereti-e a glóbusz népességére vonatkozóan csak kisebbségben lévő keresztény katolikus hit, annak magyarországi prominense az embereket? Szereti- e a tőle más hitű rokon, vagy, nem rokon nagyokat? Köp, vagy imát mond, ha Kálvint, Luthert súgnak fülébe? Lexikális tudáson túl van-é érkezése megítélni, kik a baptisták, kik a metodisták? És hiszi e hittel, hogy csak az ő ortodoxiája a megváltó erő?

Szereti-e a törpéket, akik belőle szerveződtek önálló, létező valósággá? Tud-e különbséget tenni egyház és egyház között, melyik a business, melyik a tisztaság?

Hogyan megy Erdő Péter jótékonykodni? Mercedessel a cigányfaluba? Értesíti a TV-t, rádiót, sajtót, mielőtt elindul levest osztani a Blahán? Egyáltalán, osztott már levest a Blahán, vagy csak a liturgikus, tenderen kiválasztott és nem gombás, vagy lábszagos lábmosásig vitte az alázat?

Kiállt már Erdő Péter, vele nem egy egyházba bejegyzett közösségért, annak jogaiért? Mondta -e fennhangon, hogy Te, engem pénzelő haszonleső hatalom, ne bántsd a gyengébbet, a tőlem máshitűt, a bevándorlót, az átutazóban itt rekedtet, a koldust, a hajléktalant???

Emelte-e szavát, amikor a nyilvánvalóan biznic-kreációk leginkább magyarra ferdíthető gyökerű egyik-másik válfaját a kivételezettek közé emelte a bibliákat, hiteket, meggyőződéseket milliárd forintokra, zsebre begyűjtők gyülekezete, a hatalom, a gömböc-siserahad adok-kapok érdeke? 

Miféle egyház az, aminek, akinek papjai a lépcsőjük elől a koldust elzavarják?

Miféle hit az, ahol a jók, mi, itt, és ebben hívők vagyunk, s a többi az tévelygés, hamisság, félrevezetés, abcug és pokolra velük? Miféle hit az, ahol az ateista nem élete, tisztessége, embertársaira kiható cselekedetei alapján kerül megítélésre, de dogmákhoz kötik földi megítélését, és tanítják, örök tűzben ég majd?

Miért, kiknek az ócska játéka szerint lesz egy magyar állampolgár hitélete megítélése szerint bekasztlizott, másodosztályú, Jézus, Allah, vagy Jehova hívő, polgártársaim???? Elképzelés, átvett örökség, vagy mese, hogy tegyünk egy Mein Kampfot ma is az oltárra a bibliák helyett? Csupán azért, hogy vezéreink, tartóink, zsebünket pénzzel megtömők jobban éljenek?

Csak nem az osztja itt is az észt, meg a kártyát, aki mételye minden árkosulásunknak? A PÁVA???? Csak nem az, akinek országlása alatt ötszázezer kiskorú éhezik naponta, míg markonyi gazember-csapat a dőzsben él? Csak nem a hitélet vándora, aki egyházi hovatartozását ökomenikusan úgy váltogatja, mint a fürdőskurva?

Kap holnap ő, tiszteletbeli érseki, püspöki rangot? Pápai áldással, Hegedűs Lóránttól, felszentelési ajándékként egy zsebben hordható kis Horthy-büszttel, horog- vagy nyilas, zöldkereszttel? Beválasztja a történelmi magyarországi kopt keresztény egyház pátriárkája valami szentnek?

Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat.

Vétkezem, Uram, mert azt az embert, aki nem nekem, de széles kisközösségemnek árt, aki káros, aki csak ocsú és korpa a belőlünk naponta őrölt liszt között, és nem tudom felfogni felebarátként.

Maradok, ami voltam. Benned sokszor kétkedő hívőd. Ista-Pista-humanista.

 

Balog Gábor

.csataloo-

2o14.o6.14.