Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

 

 

 

 

VONATVÁRÓ

 

Hiányzol, ahogy tűzhely felett

az apró, sütésre váró formákat rendezgeted sorokba.

Várod, míg dolgozik kovász,

készül, a „teféle”, utánozhatatlan

hamubasült.

 

Hiányzik, ahogy ebédre terít velem

apró gazdasszonyka-kéz.

Mutatja, mit hová képzel

és milyen zöldségből milyen díszítést

varázsol szépretág’ női szem.

 

Hiányzanak képzelt meséid

hallott bajokról, s a gyógyszerelemzés

mosolygó monotóniája.

Nagy, barna szemek komoly,

oktató bája, miközben felfélik

aritmiáid.

 

Hiányzik az este, az éjszaka álma,

együttálmodottak légvára, összes.

A köztes idő, a cigarettaszünet is,

űzötten szobából teraszra.

A biztos talaj is hiányzik, mikor vonatra ülsz,

és illőn meglátogatsz

szülőket, temetőket

viszel pár ajándék-napot búcsúba készülőknek,

mézeskalács helyett szívet..

 

Libresse! Vegyék-vigyék! BETÉT!

 

Hiányzik, el sem meséltem,

hogy elutaztál, a szomszéd feljelentett.

Sövényből levágott vékony, lombos ágat

nem a rendeletnek

előírt helyre raktam.

Hordtam én,

megélt időmben vizet annyi mély kutakba!

Sem kereszt-, sem válaszutakban nem tartottam gáncsot.

A palástot, mit időnként vizionálok,

hogy láthatatlanná válok, azt is felejtsd el!

Nem akartam kellemetlenséget.

Szomszédnak pláne!

 

A szegények, kis hibáért is fizetnek.

Az ÁVO-s húzza a vastag hálapénzt,

törvényes címen is.

Személyzetisként egy élten át feljelentgetett.

Emlékszel, mutattam,

mutatis mutandis.

 

L’ivresse.  Feljelentés vége.

HASZNÁLT BETÉT.

 

Üzenem, holnap kimegyek minden állomásra.

Elmondom, induló vonatoknak,

velük jössz vissza!

Vigyázzanak magukra!

A grafitti-mázolt koldus-Pullmanok között az értelmesebb

majd megérti,

szerelvénybe kell rendeződni,

és

megjössz  a Keletibe, a Nyugatiba, a Délibe,

és kocsiba ülünk és megyünk északra a folyó mellett a béke honába, a part mellé. Homokszemcsének. Napozni-pirulni, fázni,

az idei nagy záporokban még együtt megázni

amúgy, rendesen.

 

-csataloo-

Balog Gábor.2010.07.13.