HETIREND
Holnap az autó kap új kereket.
Reggeli hatra Soroksáron leszek,
hogy örüljön a szerelő,
és kocsim orrában a ménes.
Szerdán nekiállok lencsét szemezni,
terveztem enni is valamit a hétre,
és csütörtök lesz a csodanapja,
legkisebb halam anyja vérképéért
teszek túrát Budapestre.
Fölösleges.
Minden rendben van benne,
de miért ne ültetnénk kismama-fejbe
brómot? Papíron írott,
nyomtatott vér-igazolványt.
Pénteken valami versem szavalja este
Varjúanyó. Helyszínnek a Vigadó
van kitalálva,
elmennék, hallani, hol sánta,
lárva a rím,
de a súlyadó nincs kifizetve.
Szombaton játszok majd szombatosat.
Köpök, és ülök is laposat,
eltakarítom lencse maradékát.
Veszek fél kiló kenyeret.
Megjön az ünnep is,
kurta vasárnap. Vele majd megjön a posta.
Tavalyi nyugdíj, éhbér hozadéka
hozza fehéren, fekete keréken,
jó rokonom.
Itt lesz a Zsóka, meg a Magdi.
A történelmet ismerem.
Könnyű tanulni, mi volt velem.
Akkor is, mikor
korban, és helyszín szerint
a” nem létezem” lehetőségben éltem.
Mahdi legyőzte Gordon nagy seregét,
de jött Kitchener, és porba taposta
az álmot. Később megszülettem.
Tibor, a Mágus megjavította
percek alatt a csodalámpám.
Teraszon vívom a harcom
rám települő sötéttel.
Élek a fénnyel. Még valameddig.
-csataloo-
BGJ.2010.03.22.
