HAZAJÖN ELSZAKADNI
A nagy Óceán másik oldalán készülődnek.
Ottlakó’ magyar család, bennük a félszek,
hogy elvesztik, vagy jó esetben újra szerzik
a gonddal,
de besurranóként épített egzisztenciát.
Csendes csoport. Egy férfi, négy nő.
A legkisebb karonülő’.
Három leány, s társa
messze szakadt magyarnak.
Kis család – egyet akarnak.
Zöld papírra festett engedélyt,
hogy eddig megélt éveik,
a munka,
a vitt, szerzett, szaporított tudás,
ha csak kicsinykét, de gazdababbá tett
választott, új hazát.
Visszaszámlálás! Count- de- down!
Egy, kettő.
Mi szülők, megszülettünk,
tanultunk, szépre vágytunk,
felnőttünk, messze mentünk.
Kicsi, de élhető fészket építettünk
időnkből és az álmainkból
három gyereknek.
Ők? Az új hazában születtek.
Pecsétes okmány tartja nyilván összes joguk.
Magunk? Mint afféle,
folyót átúszó mexikói,
a megélhetésért izzadunk.
Munkát törvényesen,
törvény széléről lopunk,
vagyunk fehér pörsenés,
bevándorlók, szín szerint osztályozott
haszonlesői közt.
Visszajöttünk, bérces Kárpátok védte Kishazába,
elmenni végleg.
A pultnál -Delta-line-
belőlem fakadt kér kedvezményeket.
Egy hét és újra látom!
Két éve kiürített lakásom nyalom tisztára, érkezőknek.
Sorsukról hivatalnokok döntenek.
Piciny, Krisztus-kort rég megélt Nagyfiam!
Kívánok neked kevés rögös,
a földközelből csak centikre libbenő,
viselhető életet!
Hosszúpuska.
Weimar-ból pénzért eladott telepes.
Hárommillió ír kivándorolt.
Három magyar. Holland. Génektől szőke svéd.
Kisszámú finn, norvég,
albán, görög.
Vörös csillagoktól elüldözött fél-bojár,
majdnem kiirtott indián,
hitéért tűzbe menni kész kvéker,
toloncolt zsidó,
nyert-vesztes háború
ferdeségeit szem-sarokban hordozó
kis-Vietnam, aprócska Kína,
kung-akármis, Korea angolszász lakói közt.
Mindig tanulj!
Ha mást nem, angolszász indíttatással
mondani reggelente, spanyolul,
párodnak,
hogy van miért szeretned,
és jó szó az esperanza.
-csataloo-
Balog Gábor
2010.09.04.
