Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

HÁRS HORÁNYBAN


Színén zöld, ezüst a fordítottja.
Utolsóként, a nyarat elhozta
hárs arany virága
a cukrászda oldalába.
Kati a pult mögött matat,
tölt hígat, töményet,
mos poharakat.
Gondol szelíd mosollyal
régi nyárra. Sosem magányra,
hisz párja mindig fogta kezét.
Mellette élt szép, munkás életet.

A cukrászda volt az álom.
Alatta bár, étterem,
sok nyári reggelen
ment innen jóllakottan,
józanul, vagy bekapottan
a partra, pár lépésnyire
az élet vizéhez életjátékot játszani,
ölben-éjben fürdeni ifjúság!

Fagylaltba fagyva, asztalra rakva
sok turbózott nyaram.
Magam vagyok most még a vendég.
Kati a reggeli kávét habozza,
tölt, hozza jégerem.

A méhek, fenn a hárson
válaszúton. Mitől bóduljon
szárnyas sereg?
Elment akáctól?  Illatban,
orrban őrzött orgonáktól?
A hársarany mézvirágtól?
Sosem látott máktól?
Homlok mögé rejtett,
szélhozta-vitte lányvirágtól?

Vagy az italtól itt, előttem?
Fehér asztalnál ülök,
Hazajöttem. Változó sikerrel  élt egzisztenciák
történeteit hallgatom.

A méhek, fenn a virágokon
dolguk teszik.
Lesik, ki toppan körömbe, s mikor.
Judit? Boros Kati?
Miklós? Barátom, Galsai?
Vagy Vidor, a törpe torz mosollyal?


Tudom, eljön majd egyszer
Leventém helyett az álmom.
Irén.

Az idén nem.
Megvárja, amíg elmegyek.

-csataloo-
BGJ.2009.06.14.