Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HAMU ÉS....

 

HAMU ÉS….

 

 

Por és hamu vagyok.

Nomeg isa.

Port hintek fejemre,

hogy ne feledje csont alatti szürke,

mi végre lettem, miből.

Akad e bennem vas, vanádium,

nem volt-e plágium megalkotásom,

s előfordul- é, hogy

nagypofámon, beszerzett ráncok között

Isten helyett

ellenlábasa képe tündököl?

Időnként, ócska kályhafűtő

gyémántot csempész homou-agyagba.

Azt lefilmezem,

ha hagyja túlélőnek a történelem.

 

Por és isa.

Esők utáni tócsák mágusa,

tükörképeket gyártok székláb helyett.

Iszákos is lehetnék,

mint némi Sesztov,

bizonyos Svarcman,

Lev Iszáákovics,

Leissza Ákovics.
Dülöngélésem képbe jegyezné
Prónay, Pimpl és Terskovits.

Génjeimben él habitusa

por, vidám borkedvelőknek.

Zebrán gyanútlan átkelőknek

előnyt adok,

főleg a nőknek,

zebracsíkos matracon.

 

Százhússzal Porsche,

szondát fújok és vért adok.

Kielemzésekor, sajna,

szőlőlevet kapok pecsétes papíron.

Bordó pecsét.

Aláír mindenki,

a pintér, a göntér, a kádár,

egyetlen belügyér sem ágál

nálam bevételért.

 

Kiskocsma rejtekében

finánc elől dugdosott rézedényben

vagyok svédcsavarnak

ócska rézcső.

Lassan cseppenő esszenciája

fényben megérlelt kalásznak.

Áttetszően, mint a víz. Üvegzseb.

 

A bárpult mellett

egzisztenciális kanális.

Kelleti magát

irénszirén, melindahimba,

nyakamról fejet lerúgó Linda,

s fuvarra vár napok óta,

a költő zigóta,

Irakban Fritz Kahnt tanult

weismiki.                   

 

Lehetek bornak is barátja.

Kapitalizált világnak

kapitulált,

szárnyszegett,

bennélő útitársa, költője, robotosa.

Hinthetek port, gyúrhatok sarat.

Fölösleges!

Nyomtatott betűkkel messze leköröz

karafiáth, a seggmarkoló,

s csak vigyorog rajtam, hogy kepesztek,

a másik parti gátlakó,

jó nagy Lajos.

 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2011.08.11.