Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GONDOLATOK FŐZÉS KÖZBEN

 

 

Miféle kotyvalék lesz a levesed,

ha teszel bele mindent, mi kéz alá kerül,

húst, soványat és zsírosat is

ha lehet többfélét, s mellé fűszereket,

sót, jó marékkal és zöldséget, répát,

fehéret szépen és sárgából is,

majd hozzádobsz hámozott hagymát, nagyfejűt,

apróra vágott zellert, karalábét,

s mi több, a zöldjüket is a vízbe teszed,

hogy ízük jól belefőjjön a lébe,

majd, ha kész, és a húsból kifőtt

szürke ázadékot leszűrted,

s sárgán aranylik sáfrány színezte lé,

hirtelen kézzel, megszórod fahéjjal,

szegfűszeggel, hisz az is mind dísze

a konyha művészetének?

 

Miféle kotyvalék lesz az érzés,

ha elmerengsz haja színén,

megfested magadnak szemének ívét

és színéből gazdagítod palettád

festékkínálatát?

Agyadba, mint végtelen lemezbe

vésed, rögzíted hangja varázslatát

és mondataiból építesz piramist,

várat, ezer szobával palotát,

hogy beköltöztesd lénye minden rezdülését

és birtokold minden alakban,

szendén, paráznán, némán és altatót dalolva,

kitárt karokkal világot ölelve,

és magzatpózba begubózva,

majd, hogy nyugodtabb legyen az álmod,

álma szuszogásával helyettesíted

az óra ketyegését?

 

Miféle kotyvalék lesz az érzés,

ha mindezt megteszed,

s ha kész, és minden

pórusodban már csak Ő él,

egy hangulat hevében

a piedesztálról a sárba rántod,

és megtaposod benne

saját magad?

 

© Balog Gábor 2005.08.05.