Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

 

 

 

FÉNYKÉPEK

 

Egy Fabricius lány volt.

Csíkokba sodorta,

barna utazóbőröndbe csomagolta

egykori álmaim.

Volt sok.

Rá is ült, varázsdobozra,

hogy a zár csukódjon.

Mintacsattanó!

Én ott maradtam,

valami albérlet talán,

ki emlékszik, igaz, vagy félig az,

már nem oszt.

Szoroztam, belőle otthagyottat magammal.

Egynél kisebb szám maradt a kettő.

Csodálkoztam, bárhogy mesterkedem,

nem nő!

Gyengécske lehettem matekból.

 

Teltek évek. Tették dolguk hegy-, meg lejtmenetben.

A Fabriczius lányt,

- csökkenő számtani végeredmény -

rég feledtem.

Leltárkor tűnt elő

egy férjeket koptatott,

hatot fogant, kettőt meg is szült

ráncos arcú nő.

Benne munkám gyümölcse.

Is.

Számmal mérhető emlékmorzsák között

hamis végeredmény.

Érték.

A mérhetőben gondolkodó világ lehúzza.

Becsét, formáit, egóját átlagolja,

pedig az Isten ujja igazgatta

tavaszvég-mezőben

felettünk, ki tudja, mikor-már,

azt a kék-kék-kék takarót.

Réten.

                                 

Simuljon összes ráncod

lepedő-fehér vasaltra!

 

Ezüstnitrátba mentett

választásaim, szokásaim,

utánad jött társaim,

szép fiaim anyjai,

lányom bölcsőringató, holdas pocakja.

Csikókorom.

 

Üzenem innen, jó igásló!

Válogatható, olvasható,

mívesen megírt lesz a rólad is szóló

magán-történelem.

 

-csataloo-

http://www.youtube.com/watch?v=sOnVOEuVMik