Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FAKARDOS VITÉZEM

A FAKARDOS VITÉZ

 

Fakardos vitézem, nézd, jön az ellen!

Százfejű sárkány,

véres valóság,

nincs benne emberség,

buncsuka nincs,

elvesz mindent,

s maradsz egyedül, bukott diák.

 

Fakardos vitézem, magadnak akartad.

Volt Csaba-út,

útjelzős oldalösvény,

hogy megtanuld közlekedését minden vizeknek!

Lefelé törekednek,

tőled-belőled idegen

összetartás felé.

 

Fakardos vitézem, fogy a múltad!

Láthatod, helyedbe

jobb tanulók nyomultak

hirdetni igét.

 

Táncol a romlás minden

földdarabkán lépted nyomán.

Sem anyanemzet, sem kisebbség,

tót, cigány, román nem kér belőled.

Váteszaid sávval-sávosak,

te meg vigéc közöttük.

A jöttünk-láttunk, tiéd maradhat.

De győzni, mi, tisztességesek győztünk

s ez tudom, letör.

 

Ma tiéd a hatalom, az ország,

látszatkirályság,

maszlag szerep, pálgyinka-főzés,

s a kolbászgyártás is tiéd.

 

Enyveskezű, kis, fakardos vitézem,

míg el nem söpör

nem dob helyedre-szemétre,

dolgos,

munkában kínban izzadó,

és munka nélkül életét tengető

kezdő,

középkor-gürcölő,

villanyra elég tán, gázra nem

maradék éveit számolgató

sok volt embered.

 

Fakardos vitézem

a holnap a múltad.

mint Rongyláb Jenő, a kócbábu,

úszhatsz Titel felé,

le,

lefelé sok csatornán.

Emléked megőrzik majd a könyvek.

Bennük tanítják majd a bölcsek,

voltál Mohács.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.01.10.