Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EZ IS CSAK TÖREDÉK

 

 

imagescafxmy2w.jpg

TÖREDÉK

 

Olajág.

Madár csőriben, fáról letörten.

Egy libikóka.

Egyik végében én, másikon az Isten.

Pénztárca.

Kopott, rég látott forintot.

Sors.

Egyszerű. Sokszor rákacsintott

szerencse, áldás, nomeg a balsors,

magyar,

izzadtságból épített ház mellett kerítés,

sablon falécek mellett magyal,

földben hagyma,

kardvirág piros,

tabuk és megengedések,

utcalámpák, jelképek,

minden tilos

és minden szabad.

Hamvukba halt elképzelések,

kána, másfél méteres, vörös,

kála, fehérvirágú,

és üstökös homokvár nagyságú Parnasszosz fölött

Betti, megyünk-e szánkózni?

Meg mi az a szánkó, Erzsike?

 

Tél,

vetésforgója évszakoknak

legyintés, veszik-viszik-e

garmadát pelyvának?

Külön életet kap-e ocsú,

nagyoknak, vagy kicsiknek termelik-osztják majd

a tiszta búzát,

a lisztet,

fehéret,

vagy Szomory darabban, sehol kenyér,

kapar föld alá

sávokban szocializálódott

mélymagyar belső háború,

tetkó, meg halálra vert

kopasz fradista,

újpesti nega-nótahős,

mindegy milyen beállítottságú gyilkosa?

 

Bős, Nagymaros,

Rájuk gondolni sem érdemes.

Dinnyehéj –úsztatás köbön,

zavaros vízen.

Farost élő fából,

apró jánosvitézek mézeskalácsból,

tükörrel, amiben kisgömböc virít….

Meg arcpirító

hazugság, hitszegés, szerződésszegés,

vér van, de nincs becsület.

Ulisszesz vándorlása üres fejekben,

út,

mellette méterenként bádogisten,

feszület,

és a parton lenn,

homokba ágyazottan

hegyét felszínre lassan kidolgozó

ígéret-kékharang. A kékvirág.

 

A hajók a folyón

eladható terheket,

lelkeket cipelnek,

a semmin épít hidat  semmibe

jó Cipő,

nevet Cippola,

A jók

szükségesnél korábban mennek

minden átváltozásba.

Horányi magányba

hoz reggelente köztársaság-dalos

rigófüttyöt

a Pesten élt képzelet.

 

Minden letört a fáról,

mint az olajág.

Ott, madár csőriben,

nagy víz után-előtt.

Költő hiszi az éterit, a szépet,

üzenget,

törölne verítéket megfáradt homlokokról,

sőt teszi.

Önámítás.

 

A gondok naponta nőnek

bigott, tömjénfüstös világban

összegződnek a hiányok

és a nincsek.

Már elhiszem,

nincs semmi, ép, egész, amire visszatekintsek,

mert minden

 

TÖREDÉK.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2013.02.20..