Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ELVESZETT SMUKK

 

Egyenként hagytak el a láncaim,

Nem úgy, mint proletárt

részegség, szegénység, éhség fűtötte düh,

erőkifejtés,

csörgés fémbeötvözötten.

 

Én.

 

Figyelj, itt találsz valamit!

Megismétlem!

Én-ego,

nem lázítani jöttem!

Nem arról beszélek,

hogy téptem mástól rám akasztott láncokat.

Polgár-tudat vezérelt,

vitt előre.

Jobban sikerült teljesítményre

kőkemény pénz ütötte markomat.

 

A pénz, ha hasad épp tele,

észlénynél  bankba megy, tőzsdén fial.

Kevésbé rátermett?

Hajhász, házal bazárban,

vásárlási lázban tesz zsugort tömött tárcára.

 

Mindennek adott az ára,

életnek,maradéknak is.

 

A láncaim, kettőt, aranyból vesztettem el.

Hullt avarral ment tavaly

kihordó-zsákba kedvenc.

A második, napokra rá

oldotta kapcsait. Mérgemben fiamnak mutattam,

nézd, ez itt a harmadik, és én szedem le!

Téptem fémbe-fémet, bolond öreg-víz,

gyermeknek , vélt okulásra.

 

Líviát vittem az állomásra,

Utána? Lombavar, égetés.

Ezernyi fontos mozdulat.

Lehet, már hajnalban, az ágyban

valami szálba beakadt, kilazult.

Egyetlen megmaradt.

Kiszolgált kapcsa el...

Engedett.

 

Rész. Hatvan évemé. Sallang.

Eltűnt.

Kopott cipőm veszem.

Lyukas a talpa.

Félresikerült , kicsi Mukk,

mesélt mesékből,

még ittmaradva

csillogás-mentesen leélni,

a  láncaim nélkül megmaradtat.

 

Holnap én szövöm színesre

a fényt. A hajnalt.

 

-csataloo-

BGJ.2009.12.15.