Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EGY DÉLUTÁN

EGY DÉLUTÁN

 

Vörös kedvesem haja

festéktől őszült feketébe.

Barna kedvesem arcát megette a föld.

Tegnap, sugaras nyárutón,

egy felhő sarkán kikönyökölt,

bámészkodott

az Isten,

magában mondta,

megnézem, mi megy ott lenn,

s rámosolygott

szöghajú kedvesemre.

 

Épp apja-anyjának mesélt.

Ezer történet zenélt

karcosan furcsa hangján,

a Délvidéken, Somogy térkép-legalján,

gyors vizű, választ-összeköt,

ezüstcsík címeremben,

a Dráva partján.

 

Mesélt, s időnként közbekérdezett.

A fenti hallgatta,

rá-rá bólintott,

s a lágy szelek

elküldték simogatását odalentre.

Mondottam:

Szöghajú kedvesemre.

 

Balog Gábor

-csataloo-

2011.10.09.