EGY DÉLUTÁN
EGY DÉLUTÁN
Vörös kedvesem haja
festéktől őszült feketébe.
Barna kedvesem arcát megette a föld.
Tegnap, sugaras nyárutón,
egy felhő sarkán kikönyökölt,
bámészkodott
az Isten,
magában mondta,
megnézem, mi megy ott lenn,
s rámosolygott
szöghajú kedvesemre.
Épp apja-anyjának mesélt.
Ezer történet zenélt
karcosan furcsa hangján,
a Délvidéken, Somogy térkép-legalján,
gyors vizű, választ-összeköt,
ezüstcsík címeremben,
a Dráva partján.
Mesélt, s időnként közbekérdezett.
A fenti hallgatta,
rá-rá bólintott,
s a lágy szelek
elküldték simogatását odalentre.
Mondottam:
Szöghajú kedvesemre.
Balog Gábor
-csataloo-
2011.10.09.
