Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DÖRMÖGÖK

DÖRMÖGÖK

( van út az únión kívül is????)

 

 

 

A számadás napja

megint nyakamban

pedig

messze jutottunk az aratástól,

a szaporulatszámolásról is lecsúsztam.

Késéssel szóltam,

megszámoltam, ami van, maradt.

 

Jelentettem a hiányt,

s az új subáról, bizony le kellett mondanom.

Azonnal.

 

Számoltam maradék napjait az évnek,

mondom, itt jön Karácsony,

kisded, jászol meg miegymás,

nagycsalád-álom, absintzli, pleisni,

díszített fenyő

hegyében sárga fénnyel a csillag.

 

Keleten virrad.

Nyugaton virrad,

itt meg az éjszaka.

 

Beszáradt pogácsával rakott tarisznya,

bejgliben mákony,

meg a hírek.

Arról, hogy közösségbe kerültem,

valami nem létező,

sosemvolt Isten egy akolba terelne

minden vesztesekkel.

 

Megyek bégetni, ha kell.

 

Tórát, Talmudot, két Szövetségeket.

Korán is tanultam.

Bárhogy cifráznám a végszót

a nihil

az egyetlen,

rám új törvényekkel szabott

magyar valóság.

 

Egyszínű, fényt csak egy színre bontó

butaság, hatalomvágy,

választottunk:

Kárpátok ballábas betegje.

 

Prosztó, kajolható

kanállal szádba mért ál-igazság.

Tudja ő is, és menne, ha hagynánk arcot

a maszk mögötti semminek.

 

Ím, tükör neked

Kisgömböc,

törp-Napóleon,

FELCSÚTBASI,

Folyamatokban mindig konok,

kétszerkettő öt vitéz, lepukkant!

 

Tévedés a megtűrt létezésed.

Rommá miattad robbantott

Hazámban, neked egy út maradt nyitottan.

Kivándorolni, ahol

befogadnak!

 

Kinek kellesz te még?????

 

Balog Gábor

-csataloo-

2011.12.31